Van aki úgy érzi, hogy a családja teljesen összetartó, mellette áll, bármit elmondhat nekik?

A család nem arról szól, hogy mindenben támogassanak, akkor is, ha hülyeséget teszel.

Egyébként úgy érzem, hogy a családom mellettem áll, támogat, és bármit elmondhatok nekik. De örülök neki, és így is tartom jónak, hogy a véleményüket megmondják, akkor is, ha nem is értenek egyet velem. És ez így van helyén, mert az ember sokszor nem gondolja át a helyzetet, és segíthet neki egy elfogulatlan, őszinte és jóindulatú vélemény a családtól. ERRE való a család, nem arra, hogy vakon kövessenek!

A testvérem egyébként a másik felem, nélküle létezni sem tudnék. Mégis szoktunk veszekedni néha (27+28 éves nők vagyunk amúgy), és igenis megmondjuk egymásnak, ha hülyeség az, amit tenni készül. De ettől még elmondunk bármit egymásnak, mert tudjuk, hogy ha negatív válasz jön is, az is csak segítő szándékkal...

A szűkebb családunk alapvetően összetartó, még akkor is, ha mindannyian nagyon különbözőek vagyunk, mindent megbeszélünk, elmondjuk a véleményünket, de nem szólunk bele a másik döntéseibe - ez ugye messze nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértünk, de MÁR nm akarjuk megváltoztatni a másikat. (Persze igyekszünk a másikat megóvni attól, hogy "hülyeséget csináljon", de hát ez relatív. Ami szerintem hülyeség, az lehet, hogy másnak az álma. Mindannyian felnőtt emberek vagyunk, tudunk az életünkről felelősségteljesen dönteni.)

Szerencsére van olyan barátom, aki mintha a testvérem lenne.

A tágabb rokonság és a szélesebb barát kör "csak" beszélgetésre, (többnyire kellemes) időtöltésre "való".