Tetszik hogy nagy, összetartó családja van. Nagy részben ez vonzó benne. Ez rossz?

Mérlegeld, hogy ha nem vagy szerelmes, akkor mennyire korrekt (főként) a nagy, összetartó család miatt együtt lenni valakivel... ez a sráccal szemben nem fair.

A felvetett gondolat, hogy barátként is tartozhatsz ehhez a családhoz, teljesen jó ötlet, de tisztázd a fiúval, hogy a kapcsolatotok baráti vagy több (bár ehhez az kell, hogy előbb Te átgondold).

Csak emiatt ne! Viszont ez az érzés elengedetetlen egy stabil kapcsolathoz. Volt párom családja rémes volt, iszákos munkakerülő szülők, sajnos soha nem érezhettem azt, hogy jó lenne közéjük tartozni. Ráadásul később kiderült, hogy hozta ő is a genetikát. Hiába nem ivott egy kortyot se, azt látta otthon, hogy veréssel el lehet intézni dolgokat, így néhány év után velem is ilyen módon akarta megbeszélni a konfliktushelyzeteket. Mellélőtt, mert az első pofonnál repült:)

Második párom szülei annyira, de annyira beleillenek a családomba. Főleg Mamáékra emlékeztetnek, de sajnos őket sosem ismerhették meg, mert Nagyszüleim már nem élnek.

Tudom, hogy az, hogy ennyire el tudom képzelni a párommal a jövőmet, azért is van, mert ilyen családi háttere van. Meglátszik az egész habitusán, az a biztonságérzet, amit megkapott gyerekkorában, az elkíséri egész életében. élt ő albérletben, de sosem volt egy elveszett, háttér nélküli ember, mindig ott érződik mögötte az, hogy van egy szerető családja. Arról nem szólva, hogy a leendő gyerekeinkben sokkal szívesebben látnám viszont párom szüleit, mint a volt páromét. Igaz, a volt páromtól semmi áron nem akartam gyereket. Tudattalanul is tudtam, hogy kire hasonlítana majd.