Ti is hoztatok otthonról "rossz családi mintát"? Akarva-akaratlanul is átveszi az emberek ezeket a dolgokat?

Én ilyen apróbb példákat tudok mondani, pl. a barátoméknál sose volt rendes karácsony, így nem is szereti, (hazavittem karácsonyozni, nálunk azért élvezte azt hiszem) akkor nálam a pénz miatti aggódás... Otthon egyfolytában az megy, hogy azt a keveset hogyan osszuk be stb, és látom magamon, hogy én is szorongatom meg a boltban aggódó fejjel járkálok, és amit kivettem visszateszem, hogy "túl drága, nincs is rá szükség" stb :)

A barátom apukája játékgépezett, és a barátom is csinálta gimiben egy ideig, azóta leszokott. (főleg hogy én osztom be a pénzt, és szokás szerint szorongatom :D)

Régen mindig mind a ketten küzdöttünk a számítógépért a testvérekkel, és most is ezt csináljuk egymással, persze nem veszekszünk, hanem érvelünk hogy miért is kellene most oda ülni. Ez persze megfog változni március, április táján, lesz laptopom :)

Szia, én is hasonló gondban vagyok most. Babát várunk, méghozzá ikreket, és a férjem munkanélküli, és mivel elég elkényeztetett egyke gyerek, és otthonról támogatják még most is pénzügyileg, így nem nagyon töri magát azon, hogy még ha kevés pénz is keresne, dolgozzon. Én viszont olyan családban nőttem fel, ahol a férfi tartja el jórészt a családot és bármi áron megkeresi a pénzt.

Nagyon össze vagyok most zavarodva, mert mióta együtt vagyunk ezt a helyzetet eddig el tudtam fogadni, de a szüleim hetente hajtogatják, hogy a férjem kihasznál és én tartom el őt, és mi lesz velünk, ha itt lesz a két babó. A barátok azt mondják, hogy próbáljuk meg a saját családképünket kialakítani és levetkőzni a hozott dolgokat.

Igen, a párom azt hozta otthonról, hogy a férfinek mndig igaza van... Mindig.

Például ha megkérdezem, vett-e cigit (tudom, hogy vett), akkor azt feleli, csak cigizni volt. DE mondom, akkor honnan van ez a doboz, amiből csak 1 szál hiányzik? Az autóban volt. Jó, akkor kérem a visszajáról - dehát ez 600 forinttal kevesebb. Mert elkávéztam! Ilyenkor megsértődik, hogy "nem hiszek neki".

Nekem sose lehet igazam - de persze sose hagyom magam.

Az én férjem soha nem beszél meg velem semmit, soha nincs baja, olyan nyugodt, hogy az már fáj. Ezt otthonról hozta. Én pedig szöges ellentétként, kikiabálom magamból ha valami nem tetszik, ordítok, veszekszek. Én pedig ezt hoztam magammal. Általában csak akkor adódik probléma, ha a családjával találkozunk, nem vagyunk egymáshoz szokva, ők csöndesek, ha fecsegnek is, butaságokat beszélnek, én pedig nem tudok váltani senkivel egy jó szót sem.

Emellett a férjemnek semmi nem drága, én pedig pedagógus családból jövök, megtanultam spórolni.

Hála istennek, a nagylelkűségét az Apjától örökölte, a családszeretetét pedig az Anyjától.