Mi a titka az összetartó családnak? Hogy kell jó rokonnak lenni?

Nincs előttem jó példa, és a férjem előtt sem:( A szüleink a rokonsággal haragban voltak, összevesztek, nem beszéltek... Azt gondoltuk, mikor összeházasodtunk, hogy mi jó rokonok leszünk, összetartunk majd a családdal. Azt gondoltuk, a szándék a fontos, meg hogy ott legyünk, amikor kell. Mégis azt tapasztaljuk, hogy mindenki szemébe mi vagyunk a rosszak. Férjem családja nem tarja velünk a kapcsolatot, mert a férjem előző kapcsolatát favorizálták /amit nem értek, hogy amíg tartott, addig férjem szerint ellenezték, csak mikor vége lett, akkor lett fontos/, és mai napig oda vannak elköteleződve. Az exhez járnak inkább, mintha ő lenne a gyerekük. A mi gyerekünket van olyan családtag, aki nem is látta még, pedig már ovis. Közel laknak, próbálkoztunk már közeledni, de elutasítottak. Így a férjem részéről nincs rokonságunk, akivel jóban lehetnénk. Az én részemről meg csak az elvárás van. Tesómék mindig megsértődnek valamin, akkor hónapokig nem jönnek, nem hívnak meg minket családi összejövetelekre, és ilyenkor a családtagok szerint mi vagyunk a hibásak, nem nekik mondják, hogy ezt nem így kellene. A szüleim is mondják, hogy engem tartanak a legmegbízhatóbbnak meg a legkorrektebbnek, mégis ha nézeteltérés van, én vagyok a rossz, én vagyok a felelős. Elmondják, hogy a tesómnak nincs igaza, de mégis én közeledjek, én kérjek bocsánatot, és könyörögjek azért, hogy jóban legyünk. Ha valaki rosszat tesz ellenem, azt ne tegyem szóvá, ne törődjek vele, az természetes. Ha tízszer át akarok menni hozzájuk, és ők leráznak folyton, és ezután nem erőltetem, akkor is én vagyok a hibás, mert miattam nem járunk össze. Sógornőmék az ő tesójáékkal járnak össze sülve-főve, ők voltak az esküvői tanúik is, de azért a mi kocsinkat választották esküvői autónak, mert az a "menő". Belementünk persze, de az esküvői családi fotóról már kihagytak minket. Egymás gyerekeire nem vigyázunk, pedig én örültem, mikor együtt vártuk a babákat. De sógornőm azt mondta, ő nem vigyáz az enyémre, az övét meg inkább ismerősre bízza. De tanácsokat tőlem kér, mert hogy szerinte én milyen jó anya vagyok és milyen tájékozott. Másik tesóm nem hívott meg a ballagására, pedig sosem bántottam.Mit csinálok rosszul? Tényleg úgy érzem, hogy igyekszem korrekt lenni /viszont nem szeretem, ha hülyének néznek és kihasználnak, ez tény/, és mégis olyan vagyok, mintha leprás lennék a család szemében.

Barátaink vannak, összejárunk többekkel is évek óta, szóval szerintem ki lehet velünk jönni, és barátnőim is vannak, meg a férjemnek sok barátja. Miért hátrál ki mellőlünk mégis a család? Rossz így, a gyerekek miatt is, meg hogy ünnepekkor mindenki megy a rokonokhoz, mi meg egyedül vagyunk.... Miért mindig engem kell utálni? Mit tegyek?