Van gazdag rokonotok? Szokott pénzt adni, vagy az anyagi dolgairól beszélni?
Nekünk teljesen átlagos a családunk, de a sógoromék családja már nem annyira, nekik rengeteg pénzük van, viszont sosem adott, sosem ajánlott fel semmit sem nekünk.
A szüleim természetesen nem is fogadnák el, de még a szándék sem volt meg.
De például édesapám szokott beszélgetni a sógorommal az autókról, és a sógorom mondta,hogy a mostani autóját 25 millióért vette, amit meg 2 éve használt az 22 volt.
Vagy havonta is elmennek nyaralni, és mindig ötcsillagos szállodákba, meg egzotikus helyekre.
Egyszer pedig elmentem velük vásárolni egy bulira, akkor 20 főre, 890 ezer forintot hagyott ott a sógorom a nagyáruházban.
Ezeken kívül nem nagyon van információnk, mert nem kérdezzük a pénzéről, és ő sem nagyon beszél, csak ezek azok amiket lát az ember.
Az apja vállalkozó, az anyja főorvos, ő pedig luxusautók adásvételével foglalkozik, úgyhogy érthető a forrás, de nekem ez akkor is furcsa.
Számomra felfoghatatlan az az összeg amit ők megkeresnek, és elköltenek, és bár nem vagyok az ő cipőjében, de biztos, hogy én adnék másoknak, legalább a közelebbi rokonaimnak.
(a szüleimmel jóba vannak, és kedvelik egymást)
Ez csak az én kérdésem, nem arról szól,hogy "há', mé' nem ad?!" a szüleim tényleg nagyon büszke emberek, nincs kizárva,hogy nekik már ajánlott fel pénzt, csak elutasították (mert 100% hogy minden ilyet elutasítanak) de én nem tudok ilyenekről.
Alkalmakkor sem vesznek többet annál mint amit pl. mi megengedhetnénk. (tehát ha szülinapom van nem kapok a nővéremtől egy új autót)
Én jól érzem magam, nem nélkülözünk, tényleg nem erről szól a kérdés, hogy az egészséges irigységen túl több van bennem, de nem igazán értem.
Ezért lennék kíváncsi,hogy másnak van e gazdagabb rokona, és ad e pénzt ha mondjuk szükséges? (vészhelyzetre, vagy gyógyszerre,bármire, tényleg akármire adott e már?)
Nekem van gazdag rokonom. Egy német, autós cégben kisfőnök (mert már a fia a legfőbb főnök), és elég fukar. Persze jól néz ki, márkás ruhái vannak, elegáns a megjelenése, és amolyan ridegen udvarias fajta. A nagy-nagybácsikám. (Tehát néhai nagymamám öccse)
Sajnos, már elfelejtett magyarul. Huszonévesen kidisszidált. A mondatai félig német és félig magyar szavak egymásutánjaiból állnak. Én sohasem értettem igazán mit mond. Angolul párszor próbáltam vele értekezni, de ilyenkor mindig átváltott franciára. (Én se németül, se franciául soha nem tanultam. Angolt tanultam csak, és abból van egyedül nyelvvizsgám) A többiek beszélnek vele inkább, de elég nehézkesen.
Sosem kértünk tőle anyagi segítséget. Bár történt egy érdekes eset... Akit érdekel, leírom lentebb.
A mamám rákos volt. Persze megviselte, de a kezdeti állapotokat jól tűrte. Az elején alig látszott rajta, hogy valami komoly baja van. Édesanyám, mikor ez kiderült, nagyon rossz passzban került. Sorra kereste fel az orvosokat és minden nap elment a mamámhoz. Persze az elején még eltudta látni magát. Nem látszott a baj, sőt megmaradt a jókedélye is. Anyum viszont rengeteget sírt, ő hamar pánikba esett. Nehéz volt neki a saját anyja elött elnyomni ezt a kétségbeesést. Gyógymódok után kutakodott. Arra azonban nincs gyógymód...
Ez a gazdag rokon egyszer pont egy ilyen telefonálgatás utáni, sírós állapotban jött el hozzánk. Elmondtuk mi a helyzet, meg hogy nem tudjuk fizetni a kezelést. Erre azt mondta, nem látszik hogy baja van. Anyum erőt vett magán, és mesélt a bunkó orvosról, aki vagy ötvenezret elkért egy vizsgálatért, meg huszasokat az információkért a mamám állapotát illetőleg. Akkor már vett fel hitelt nem keveset. De még nem lett elkezdve sem a kemo-, sem a sugàrkezelés. Mert nem akart időpontot adni ingyen a doki. Mindegy... Végül is az lett, hogy értetlenkedett a rokon. "Ő, ő kránken? Ja? Ja? Kránken?" Majd a végén megunta és közölte magyarul, hogy ha nem tudjuk fizetni a kezeléseket, akkor egyszerűbb lenne, ha meghalna...
Kedves kérdező! Értem a kérdésed. Mondtad, hogy Te adnál a pénzedből. Nos, én is adnék.
A rokonom nem adott a saját testvérének. Igaz, nem kértük. De eszébe sem jutott, hogy kisegítsen minket... Végül is súlyosbodtak a tünetek. Vettünk fel még hitelt, meg kértünk kölcsön pár rokontól, de sok szenvedés után elhunyt a mamám. Oké, ez elkerülhetetlen volt ilyen komoly vetegségnél. De ezt idő feldolgozni. Még ha hiábavaló is volt a kezelés, de akkor is jobb volt megpróbálni, mint kihagyni. Mert legalább azt a kevés esélyt is megadtuk.
A rokon meg tojt az egészre, nem hatotta meg a dolog. Neki aprópénz lett volna, ami nekünk nagyon is sok pénzbe került. És ne értsetek félre, nem vágyom a vagyonára! Csak én sem értem, ahogyan a kérdező sem, hogy mi3rt nem ad az, akinek van?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!