Ti mennyire toleráljátok gyereketek/más rokonotok evési különcségeit?

Én így nőttem fel, kegyetlen volt. Kívánság alapján főzök, nem esik nehezemre pedig dolgozok, tanulok. Nagyon jól esik a visszajelzés a családomtól, főleg a lányomtól, ha olyat főzök, amit imád. Ez azt jelenti, hohy általában 2 félét főzök, mert nem szereti azt, amit az apja kér vagy mi szeretünk, de ő nem. Ez csak hozzáállás és döntés kérdése, hogy akarok-e így főzni vagy sem.

Gyerekkoromban a szüleim simán végig tudták azt nézni, hogy utáltam azokat enni, amit ők, és sokszor kihánytam. Na én ezt soha nem tenném senkivel, nem hogy a gyerekemmel. :)

"Ha meg annyira ostoba az anyuka, hogy külön főz a "szemefényének", akkor vessen magára, amiért válogat a gyermeke."

Ott a pont.

Az ok, hogy van 2-3 étel (mindenkinek van olyan amit tényleg nem szeret), de hogy csak a rántott hús, sült krumpli, és a pizza legyen a gyerek menüje, az több mint sok.

Vendégek: Ilyenkor általános kajákat érdemes készíteni.

Nyilván vannak olyan kaják amik nagyon megosztóak.

Nem fogok ráklevest, vagy pacalpörköltet, vagy polipsalátát vagy hasonló különlegességet készíteni ilyenkor.

Ha mondjuk X nem szereti az adott főzeléket, akkor még a fő kaját eheti pl. kenyérrel, vagy ha a leves vagy a desszert nem szimpatikus, akkor azt kihagyja.

Nyilván ha se a leves/előétel, se a főétel egyik része sem, se a desszert nem ízlik a vendégeknek, akkor vagy nagyon finnyásak, vagy nagyon sza.....l főzök. :)

Engem nem érdekel, ki mit eszik vagy nem. Mármint nem kell orvosi papírt lobogtatnia, hogy allergiás, ha azt mondja, nem eszik mondjuk krumplit, nem kérdezem, hogy miért, nekem nem kell indok.

Anyukám szeretett főzni, ezért mindig többféle étel, köret volt. Én meg mindenevő vagyok, az egyetlen dolog, amit a mai napig nem bírok megenni, az a rakott krumpli.

Ma már én sem eszem meg azért mindent, mert figyelnem kell a súlyomra meg a vérképemre. Disznót nem tudom, mikor ettem utoljára, vagy kenyeret, pörit, krumplit.

Itt sokan engednek ennek a "nem szeretem"-nek, de ennek 90 százaléka csak hiszti, de majd felnőttként rájönnek, hogy nem csak nutellás palacsintából áll az élet, és felnőttként csak hátrányuk lesz ebből.

Én már 40 éves bőven elmúltam, és életem zömét úgy éltem, hogy muszáj volt megenni, amit elém tettek.

Ezeken a helyeken nem volt helye válogatásnak:

-óvoda

-iskola

-középiskola (kollégium napi 3 étkezés)

-katonaság (napi 3 étkezés)

-munkahely

20 évet töltöttem olyan munkahelyen, ahol hetekig távol voltam az otthonomtól, gyakran külföldön is, és bizony 1200 km-re még a magyaros ízeket is el kellett felejteni, nemhogy a kedvenc ételeimet. Kapros céklalevesen, hajdinakásán és "társain" kellett élnünk hónapokig, de hála annak, hogy nem vagyok válogatós, így inkább gasztronómiai érdekességnek tartottam ezt.

És az, hogy valaki nem szeret valamit, az nem egyenlő azzal, hogy nem lehet megenni. Nekem a töltött káposzta és a marhapörkölt a kedvencem, és a somlói galuska, de az nem azt jelenti, hogy mást nem eszem meg. Az élet nem abból áll, hogy sonkát eszünk kolbásszal.

'Az élet nem abból áll, hogy sonkát eszünk kolbásszal.'

Mondjuk de. Én csak a kedvenc ételemein élek. Pl sonkát pont szoktam magában zabálni, dobozból :P

Beleszólni, hogy pl gyerek mit eszik, ez ilyen hétköznapi fasizmus, hogy értelmetlenül kontrollálni a másik életet.

Nálunk tolerálva van, mindig azt esszük, amit a többség szeret, ha valaki nem szereti, az eszik mást, pl nem szereti a halat, akkor eszik húst, nem tart semeddig kisütni neki 1-2 szeletet.

Az óvodában, iskolában is folyton tukmálták az ételt, muszáj volt megenni, nem egyszer voltam tőle rosszul. Ezek után én sosem erőltetném bele senkibe sem azt, amit nem szeret.

Tényleg, az óvoda! Emlékszem, ha nem etted meg a levest időre, Bori néni beleszedte a tányérodba a másodikat. Az milyen finom volt, a gyümölcsleveses krumpli.

Szerintem egy gyerek is tudja, mi ízlik neki és mi nem. Nyilván akkor közbe kell avatkozni, ha egész nap csak csokit vagy szalonnát enne, de a húgom pl. krumpli helyett mindig rizibizit kapott, mert jobban szerette, én meg tökfőzelék helyett akármi mást, borsót, lencsét... mindenkinek más az ízlése.

alapvetően nem tolerálom már ami a szűk családot érinti

gyerekként arra szoktattam őket h nem válogatunk és egye meg amit elé teszek

alap h minimum 5 kanállal eszik belőle

ha akkor sem kell akkor felállhat és mehet - de eddig ez elég is volt h rájöjjön h nem is rossz ízű az étel és túlkép simán megeszik :-)

mondjuk tudom mit szeretnek és olyanokat főzők ami nem gond és tudom h megeszik

de sok esetben elrejtek az ételben olyat amit alapban nem ennének meg

pl így volt a csicsókás tocsnival is :-) azóta csak azzal csinálom mert jobban ízlik nekik

és mindig adnak ötletet h éppen mit szeretnének enni :-) ha van alapanyag akkor nem gond

vendégnek szokásos dolgok amit ált mindenki szeret :-)

Én szerencsére toleráns családban nőttem fel, szükség is volt rá, mert még gyerekfejjel döntöttem úgy, hogy vegetáriánus leszek.

Nálunk ma a családomban alapvető az, hogy elfogadjuk egymás étkezési szokásait. A férjemnek többféle ételallergiája van, a gyerekek velem együtt vegetáriánusok, a férjem pedig csak akkor fogyaszt húst ha rendelünk/étterembe megyünk, otthon ő is inkább hús nélkül étkezik. Emellett tejtermékekből is csak bio-és fairtrade (szabad tartásos) termékeket vásárolunk. A tágabb családban szerencsére sosem volt ezzel probléma, mindenki nyitottan és jól áll hozzá a helyzethez:)

És ezeknek egyikére sincs "egészségügyi magyarázat", egyszerűen így döntöttünk, így érezzük jól magunkat.