Ti mennyire toleráljátok gyereketek/más rokonotok evési különcségeit?

Én nem tolerálom egyáltalán. Én mindenevő vagyok, és hiszem, hogy csak nevelés kérdése, hogy ki mennyire válogatós.

Ha nem tetszik a kaja, akkor éhen marad, és pont.

És a gyerekekről...

Egyszer rántottam egy hatalmas tál tököt, gyerek hazaért suliból, meglátta és elkezdte enni. Már megevett vagy 10-15 darabot, amikor megkérdezte, hogy mi ez, mert nagyon finom, én mondtam, hogy rántott tök, erre Ő: " Tök? Fúúúj, azt utálom".

Erről ennyit. Inkább az agyukkal van gond, mint a gyomrukkal.

Ha meg annyira ostoba az anyuka, hogy külön főz a "szemefényének", akkor vessen magára, amiért válogat a gyermeke.

Én magam nagyon válogatós vagyok. De anno ez nem nagyon érdekelte anyámat. Csinált mindent, ami az eszébe jutott. Bár nekem nem volt kötelező megennem, de helyette csak vajas kenyér volt.

Szóval a fél gyerekkiromat vajas kenyéren tengettem...

Fiam még csak 3 éves. Szerencsére ő többmindent eszik mint én (egyenlőre), de kényszeríteni Sosem fogom.

Annyi, hogy mindent meg kell kóstolni. Tehát ránézésre ne utasítson vissza semmit.

engem mindig arra neveltek, hogy inkább többször szedjek kevesebbet, de biztosan annyit szedjek, amennyit megeszek....ha esetleg néha marad 1-2 falat a tányéron akkor az nyilván belefér, és csak addig egyek, amíg jól esik...

engem nem érdekel soha, ha valaki nem kívánja, ami van, annyi, hogy akkor nem eszik... az ő baja... nyilván nagyobb rokonság esetén, ha valaki nem szereti mondjuk a krumplisalátát, akkor lesz más köret is, amit ő is szeret...

De ilyet, hogy tényleg valótlanságot állítok az étel alapanyagát tekintve, vagy valakivel erőszakoskodjak, hogy márpedig amíg meg nem eszi nincs, más ilyesmi nincs...

ha gyerek nagyon rossz evő, és csak finnyáskodás megy, akkor addig nincs desszert, amíg meg nem eszi amit eléraknak... ha nem tud egyetlen egy ételt sem megnevezni amit szeretne, csak "chips, pizza" akkor nyilván az sincs, amíg meg nem eszik valami rendes ételt...sajnos az ízfokozóktól ami a chipsben van, én is tapasztaltam már, felnőttként, hogy este megettem pár zacskóval, nyilván fogat mostam utána, de ennek ellenére reggel az amúgy általam nagyon kedvelt baconos tojás nagyon nem izlett....az ízfokozók miatt éreztem kellemetlen ízűnek a normális ételt.....gyrekek meg ezt lehet, hogy nem látják át, hanem csak belekostolnak egy zacsi chips után, és fujj ez nem finom...valójában meg nekik is izlene, ha nem rontották volna el a szájízüket...

El kell fogadni, hogy mindenkinek vannak kedvenc és nemszeretem ételei.Aki mást mond, az hazudik, vagy lusta egy kicsit alkalmazkodni.Én pl a hagymát nem kedvelem, csak abba kerül, amibe nagyon muszáj, abba is csak kevés, de simán meg tudom oldani, hogy annak aki szereti, megfőzöm hagymásan, a magam ételébe meg nem teszek.Mi a családban előre megbeszéljük, mit fogunk főzni a héten.Lányom az ötletgazda, én a kivitelező :D

Nekem végül is mindegy mi, csak finom legyen.Ő általában krumplit krumplival, de engem nem zavar.Az ízlésünk nagyon hasonló.Nem főzök olyat, amiről tudom, hogy utálja, megvagyok anélkül.Utálja pl a mákot,én meg szeretem, nos akkor, ha megkívánom, veszek magamnak egy mákos sütit.Ennyi.Nem értem azokat, akik ebből olyan nagy ügyet csinálnak.Nálunk a macska az, akivel a legnehezebb bírni, na ő válogatósabb egy embernél!

Ha vendéget hívok, akkor tekintettel vagyok a "hóbortjaira" is, normál keretek között. Tehát ha valaki vegetáriánus, allergiás (ami nyilván nem hóbort), vallási okból nem eszik valamit azt tiszteletben tartom. Ha kitalálja, hogy ő minden második vasárnap csak grépfruitlében sült polipot eszik (csak kitaláltam valamit) akkor így járt, jöjjön máskor.

De általában ha jönnek vendégek, akkor többféle étel van, lehet válogatni. Ha valaki nem eszik mindenből, az rendben van.

A gyerek más tészta. Vannak életkori jellemzők amiket figyelembe kell venni. A hisztinek nem engedek - ha eddig mindig megette a főzeléket aztán egyszer nem, akkor nem állok neki mást főzni. Ha valami újat megkóstol és nem ízlik neki, akkor azt elfogadom. Ilyenkor ezt elkészítem pár héttel később is, hátha. De nem erőltetem.