Hölgyek, feleségek, meddig toleráljátok a párotoknak ha munkanélküli és (nem saját hibájából)?

Manapság borzalmasan nehéz munkát találni itthon. És ez egyre csak rosszabb lesz. Van, aki anglisztikán végzett és ott szerezte meg a diplomáját aztán az Alexandra könyvesboltban dolgozik. Őrület. Bolti- és eladói szakma nélkül.

Szét kell nézni. Járni kell a várost. Keresni kell a lehetőségeket. Ha nagyon nincs akkor szupermarketek - árufeltöltés. Bemész, kéred, hogy beszélhess az üzletvezetővel, neki odaadod az önéletrajzod, megmondod, hogy milyen állásra jelentkeznél, ha lenne esetleg üres hely, hívjanak.

Szétnézhetsz még a profession.hu-n is (illetve a párod vagy aki épp bajban van)

De mindezek mellett én úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy tanuljon az ember, ha egyszer nem talál munkát. Online lehet nyelvet elsajátítani, tanulni, egy kicsit neki kell ülni, oda kell koncentrálni, magolni kell, de a tanulás az soha nem ment még az ember rovására, szóval rossz nem sülhet ki belőle.

Sok sikert mindenkinek.

Ha nem a saját hibájából van, akkor egyáltalán milyen "tűrésről" beszélünk?

Sajnálnám, és próbálnék segíteni, mert piszok rossz érzés ez már önmagában is.

ha van látszata annak hogy keres munkát (segítségemet kéri az önéletrajz átnézésében, levelező listán szétküldött önéletrajzok, előzmények mutatja az álláskeresős oldalakat, interjúkra, teszt írásra hívják és mondja is hogy mit kellett csinálni)

de közben otthon se az van hogy egésznap a gép előtt ül, hanem ha már én dolgozok akkor elmegy boltba vásárolni, megfőz elmosogat, ne adj isten felporszívóz

akkor addig marad amíg nem okoz ez anyagi gondot... (csak ne azt csinálja amit a volt barátom miután csődbe ment a cég ahol dolgozott, hogy egésznap csak gépezett, és annyit nem tett meg hogy a tányért amiről reggelizett elmossa...)