Hölgyek, feleségek, meddig toleráljátok a párotoknak ha munkanélküli és (nem saját hibájából)?

Nekem a volt férjem a rendszerváltást követően elsők között lett munkanélküli 1989-ben!

1995-ig bírtam az alkalmi munkáit tolerálni. Minden nap délig aludt, nem segített sem a házimunkában sem a gyereknevelésben. Különböző szervi problémáival nyaggatott. Majd unalmában becsajozott,hisz szegény nem kapott tőlem több figyelmet mint amennyit megérdemelt. A nőjétől is született gyermeke, aki szintén odébbállt mellőle, nem volt bejelentett normális munkahelye mellette sem. A nője is próbálkozott "számára munkát keresni" majd annak sikertelensége miatt közös vállalkozást beindítani saját forrásából.

Azóta a lányunk felnőtt akiről 23 évig nem gondoskodott. Néha meglátogatta, évfordulókra vett neki valamit, de rendszeres gyermektartást soha nem fizetett. Hiszen az ilyen ember nem ismer "rendszerességet".

A mai napig anyja támogatásából él, nincsen normális munkája. A lányom ha évfordulókon felhívja, csak nyomorúságáról, betegségéről kell meghallgatnia.

Ha időben nem válok el tőle, engem is magával húzott volna. Talán már gyógyszereken élnék, a lányomból nem lett volna diplomás egészséges értelmes ember.