Ti mennyire toleráljátok gyereketek/más rokonotok evési különcségeit?

Én sohasem erőltettem semmit - ételt főleg nem - sem a gyerekeimnek, se másnak.

Mire jó az?

Miért is van beleszólásunk, hogy más mit eszek?

Ez ilyen nagyon '40-es évek gondolkodás, hogy meg kell enni.

Gyerek sem hülye, el tudja dönteni mi ízlik neki és mi nem.

Én nagyon válogatós vagyok és nagyon-nagyon kevés ételt eszem meg. De rohadtul senki semmi köze hozzá szerintem.

Én meg azt mondom, hogy nehogy már ráerőszakoljuk másra az ételt. Ha nem szereti, hát nem szereti. Attól, hogy mert neked finom, a másiknak nem biztos, hogy az....ezért is hülyeség, mikor a gyereket úgy akarják etetni, hogy közben mondják, hogy "FINOOOOM". Honnan tudják, hogy ő milyennek érzi?

Én pl. a paradicsomos ételeket nem szeretem, a paradicsomlevestől a világból is ki lehetne kergetni. Ez miért baj? Hadd döntsük már el, hogy mire van szükségünk, mire nem. A szervezetemnek egyszerűen nincs igénye a paradicsomos ételekre (nyersen a paradicsommal semmi bajom)

Egyszer olvastam egy cikket, abban az volt, hogy szervátültetés előtt a nő szerette az adott ételt, szervátültetés után meg megutálta és hányingere lett tőle. Aztán a donor hozzátartozói mesélték neki, hogy hát igen a donor se szerette azt az adott ételt.

Meg amúgy is változik az ember szervezete. 5 évvel ezelőtt kiló számra ettem a mustárt, a majonézt meg utáltam. Most mindenhez majonézt eszek, mustárt fogalmam sincs mikor ettem utoljára.

Szóval szerintem ez azért bonyolultabb dolog ennél és nem pont ezzel a nevelési stílussal kellene példálozni....szerintem. Vagy hát legalábbis én nem tartom normálisnak azt, amit veled csináltak. Bocs.

Elég nehezen tolerálom, de erőszakkal nem lehet ezt leküzdeni. Volt válogatós korszaka az egyik gyerekemnek, akkor igyekeztem olyan dolgokat készíteni, amit megevett, de mindennap persze nem lehet, én viszont nem csinálok meló mellett napi szinten svédasztalt - ha olyan kaja volt, amit nem szeretett, nem volt kötelező ennie, viszont magának kellett elkészítenie, amit óhajtott. Így aztán megtanult egy-két alapkaját főzni, szendvicset, melegszenyát készíteni...:-) Mivel a többiek jó evők voltak, a közösség pedig hatékony, kamaszkorára kinőtte a válogatósságot. Most is akadnak olyan kaják (pl. vadasmarha), amit nem szeret, ilyenkor úgy készítem, hogy neki legyen olyan rész, amit megeszik (pl. külön teszek neki a húsból, azt megeszi simán mártás nélkül.)

Nyilván más felállás, ha valaki vallási vagy egészségügyi okokból, esetleg meggyőződésből (pl. vegetáriánus) "válogat", azt tiszteletben kell tartani, sose csapnék be senkit emiatt, és természetesen úgy főznék, hogy ő is találjon magának megfelelő ételt.

Nálunk otthon az volt gyerekkoromban, hogy mindenből egy picit. Annyit szedjunk ki, amennyit megeszünk. De azt meg kellett enni. A nemszeretem ételből egy fel merokanalnyit, stb.

Ez kesobb sok helyzetben nagyon jól jött, hogy erőt tudtunk venni magunkon.

Belém erőltették, nem az agyamban dőlt el, kóstoltam, felfordult az íztől a gyomrom, és bármi mással megelégedtem, sosem kértem luxus dolgot helyette, mondjuk máj evésnél kértem hogy inkább eszek zsíros kenyeret, csak májat ne kelljen... Lenyomták a torkomon, sugárban jött vissza, miért kell ilyet csinálni???

Azóta én is többgyerekes szülő vagyok, egyik gyerekem a borsót nem eszi, másik a hagymát... olyankor az első kukoricát kap helyette, a másik káposztasalátát, és senki sem sír a tányér fölött, elégedettek. Olyan persze nincs, hogy fúj, babfőzelék, inkább sült oldalast kérek, de figyelembe veszem, mit nem szeretnének, és azon árban kapnak mást, ami épp olyan tápértékű is.

Egyébként lehet, hogy azoknál válogatósabbak a családtagok, vagy vendégek, aki nem főz olyan jól.A rosszabbul főzők között tehát több lehet a tukmálós.Tukmálnia kell, mert magától a kutya sem nagyon enné meg a főztjét.

Nem dicsekvésből mondom, de én szerencsére ilyennel még nem nagyon találkoztam.Én nem vagyok egy rábeszélős.Nekem mindegy, eszik-e a főztömből a másik, vagy sem.De azt kell mondjam, nem egy ember volt, aki finnyáskodva lépett a konyhámba és a legnagyobb csodálatomra, én vagyok az egyetlen, akinél még azokat az ételeket is falják, amit amúgy elvből is utálnak.Igen, nagyon jól főzök (pedig utálok főzni).

Ilyenkor persze örülök :) De semmi sem kényszer.Nem is szabad.Szerintem étkezési problémákat is okozhat, ha valakibe belekényszerítik, amit nem szeret.