Elő fordult már hogy a rokonságotok alábecsülte az anyagi helyzeteteket?

Apukám testvére Pesten lakik. Apu is lakott ott évekig, de amikor én megszülettem, falura költözött. Összességében, a 75 évéből az utolsó 25-öt + gyerekkorát élte falun (gyerekként a tesója is..)

Ha apu bátyja lejön hozzánk, akkor tökéletesen úgy vagyunk kezelve, mintha "szédülnénk" a betonon.

Buta, csóró, vidéki parasztokként kezel. lekezelően elmagyarázza azokat a dolgokat, amiket mi vidéki parasztok nem tudhatunk :D

Holott a szüleim önszántukból jöttek vidékre, ill. én is az egyetem után jöttem vissza.

Az igaz, hogy az elmúlt 25 évben apu mezőgazdasággal foglalkozott, de nem hinném, hogy emiatt rosszabb lenne vagy elvesznének az iskolái, tapasztalatai stb.

Ó, persze. Meg természetesen minden felelőtlen idióták voltunk, mert bevállaltunk 3 gyereket...

Tény, hogy nem vet fel minket a pénz, de mindent fizetni tudunk, extrákra is jut (állatkert, mozi, programok, különórák stb.).

Ebből van aki csak annyit lát, hogy turiban (is) vásárolok, megnézem az akciókat a boltokban, nem veszünk meg minden hülyeséget a gyerekeknek, amit a szájukon kiejtenek (csak amit tényleg szeretnének és nem dobják a sarokba 10 perc múlva), nem járunk nyaralni (mert nem szeretünk), minden kiadásunkat pontosan vezetjük (mert szeretjük látni, hogy mire mennyi megy el).

Kaptunk már cifra megjegyzéseket és szerintem soha nem fogok teljesen felülemelkedni rajtuk, de próbálok nem foglalkozni velük. Azon mondjuk eléggé felhúztam magam, mikor a nagybátyámtól kaptak a gyerekek 1-1 Kinder tojást, hogy ilyennel is találkozzanak (ez a kedvencük, gyűjtik a figurákat, már több 100db van nekik dobozokba rendszerezve).