Túlreagálom, mit tegyek?

22 éves lány vagyok, egyetemista. A nagynénémtől, mikor felvettek az egyetemre, kölcsön kaptam az egyik lakását. 1 évig kettecskén éldegéltem a kutyámmal, fél éve pedig a barátom is hozzánk költözött.

Karácsonykor, anyum megkért, hogy engedjem oda pár napra a másod unokatesómat (16), mert nem bírja a kolesz, bejárós meg nem lehet mert 2 órára lakik a sulitól. Gondolkodás nélkül bólintottam a dologra, hisz mi se természetesebb, hogy ott segítek ahol tudok, meg a vizsgaidőszakban nem zavar senkit.

A gond ott kezdődik, hogy már 1 hónapja ott él lassan, és nem keres albérletet, pedig ezt ígérte az apja. Hetente ráírok a srácra, hogy hogy áll a lakáskeresés. Elmondása szerint "nézelődik", ill. az apja felháborodva hívta anyumat, hogy nyugodjak meg, keresnek.

Ma kicsit kiborultam, megláttam, hogy a srác egy albérlet kereső facebook csoportban sincs benne, azt mondta, hogy szokott nézelődni, de nincs megfelelő.

Ha éjt-nappallá téve keresné, nem zavarna, hogy ott van, de így, hogy nem töri magát (nem ír rám hetente 2x, hogy 15-20 embert felhívott, ide-oda megy körülnézni, ehelyett kiszúrja a szemem azzal, hogy ő "NÉZELŐDIK") kissé zavar.

Mindjárt kezdődik a félév, szeretném, hogy a mi kis összeszokott triádunk legyen otthon.

Sajnos 1 szoba van, így megoldhatatlan az élet 3 felnőttnek.

A lakást az apai nagynénémtől kaptam kölcsön, a másod unokatesóm meg anyai ágról rokon.

Ti osztozkodnátok így egy idegennel? Sajnos az, akkor láttam életemben először, mikor beköltözött.

Ha a tesóm lenne vagy anyum nem lenne kérdés, hogy maradjon, de így nem érzem azt, hogy hosszútávon jó ötlet lenne.

Szerintetek?