Zavar, hogy a sógornőm lánya terhes. Mit tegyek?

Akkor most téged is utáljanak azok, akik babát szeretnének évek óta, de nem tudnak teherbe esni? És akik elvetéltek?

Te kaptál egy babát, és eldobtad.

Hát még mit fogsz érezni, ha nem esel majd többet teherbe, esetleg stabil párkapcsolat és elég bevétel mellett.

Próbálj meg megbékélni, mert más lehetőséged nincs, az irígység tönkreteszi az életed.

Valahol megértelek kérdező, én is kb. hasonlóan érzem magam, bár én nem dühös, hanem tanácstalan, mérges vagyok hasonló helyzetek miatt, de nem azért, mert a fiatalabb terhes, hanem mert fiatalon még csak alig repültek ki a fészekből,felelőtlenül gyereket csináltak.

Később majd rájuk jön, hogy ők alig buliztak, még fiatalok a gyerekhez, de már túl késő. Az apuka túlórázik, hogy eltartsa a családját, elege lesz a végén, hogy nincs otthon csönd, tisztaság...stb, a sógornőd lánya a gyerekekkel foglalkozik, míg az anyuka befásultan talán pasizni szeretne, a gyerekek meg szófogadatlanok lesznek, hiszen senki sem törődik velük. Ne legyen igazam, de eddig ezt tapasztaltam az ismerősökön keresztül.

Mi is szeretnénk majd egyszer babát, de csak akkor, ha el tudjuk tartani. Nincs sok értelme úgy szűkölni hármasba, és sakkozni kelljen a kaja pénzzel, valamint a rezsi mindig elmarad. Értem én, hogy az önkormányzat segítene valamennyire, de én magamnak szülném a gyereket, nem az államnak, hogy felnevelje.

Valahol érthető a dolog. Te nem akartál gyereket, mégis jött és egy nem túl kellemes procedúrával kellett megszabadulnod tőle, mint az életedet hátráltató tényezőtől. Abszolút megértem, hogy egy vetélés vagy abortusz után valaki nem tapsikol örömében, ha a családban valaki terhes lesz. Ilyenkor általában másról sem tud beszélni a család, hogy juj a Juliskának kisbabája lesz, nem mellesleg jöhetnek beszólások is: Látod, a Juliska megtartotta, pedig csak 19 éves!- miközben le se tojják, hogy mit érezhet a kérdező, hiszen bizonyára okkal nem tartotta meg a gyereket.

Annyit tudnék tanácsolni a kérdezőnek, hogy amíg ez a düh le nem csillapodik, inkább kerülje a családi összejöveteleket, ahol úgyis a Juliska terhessége lesz a fő téma, (a kérdezőre meg röpködnének a jelentőségteljes pillantások) illetve magát a leányzót. Jobb egy kicsit magunk lenni, mint meggondolatlanul, dühből esetleg elszólni valamit, amit később megbánnánk.

szerintem az lehet hogy egy abortusz szomorú, feldolgozandó dolog akkor is ha így akarták, és ehhez idő kell, hogy megeméssze az ember, és közbe jön egy ihaj-duhaj, amikor még "gyász" van.

ez az érzés az, ami összekavarhat, hogyan örülj másnak, amikor épp "temetés" van.

Azt látom, hogy a rosszindulatú emberek most sem maradtak el. Én 19 évesen estem teherbe először. Most várom a másodikat és boldogabbak vagyunk a férjemmel mint sok 10-20 évvel idősebb. És még a bevételünk is több... Ehhez képest van ismerősöm, aki 36 évesen szült és nyomorognak. Nem szeretem az ilyen rosszindulatú megjegyzéseket. És sokan csodálkoznak, amikor az ember erre odavágja hogy bár te kétszer annyi idős vagy mint én, de hozzánk képest a béka segge alatt sem vagy... :) És itt most a saját jövedelmünkről beszélek, nincs szükségünk szülőkre. :) Költői kérdés: Az érettebb, felelősségteljesebb ember, aki 40 évesen szül a semmire? Nem gondolom.

Kérdező, te egyszerűen irigy vagy és kész, nem kell ezt túlbonyolítani. Az én családomban is van ilyen nő és már annyira elvette az eszét az irigység, hogy senkivel sincs jóban. Senki sem várta el tőle hogy szüljön, egyszerűen csak nem tetszik neki ha nem ő van a középpontban. Mindig azt mondom, hogy aki boldog és elégedett az életével, az nem bírál másokat, nem feltételez, nem szól le, nem irigykedik. Ezt magaddal rendezd, mert benned van a gond.