Ti próbálkoznátok tovább, hogy normálisak legyenek a rokoni kapcsolataitok? Vagy hagynátok, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni?

Próbálom röviden leírni a lényeget :)

Már házas vagyok, van egy egyéves kislányunk.

Nagy a rokonság, nagyanyámék tizenegyen voltak testvérek, jó sok unokatestvér, másodunokatestvér, nagynéni stb. van. Lenne... Régen is, és születésem óta kb. 12 éves koromig összejártunk. Olyan szép emlékeim vannak. Karácsonyozás, újév, miegymás. Aztán anyám elkezdett biztosításokkal foglalkozni, persze a rokonságot bevonta, mert jutalékot kapott. De mindenkit átvert, iszonyatos pénzekkel! Nagyanyám is százezreket kért kölcsön, de több éve nem adta meg (és nem is akarja). Sokat hazudoztak, rólam is. Megromlott a kapcsolat, mindenkivel. Nem volt több összejövetel.

Ahogy 18 lettem és kezdtem felfogni, mi történt, én próbáltam újra közelíteni a rokonok felé. Sajnos lekezelőek voltak, úgy gondolták (gondolják) olyan lettem, mint anyámék. Pár év múlva újra próbálkoztam, felkerestem őket, érdeklődtem felőlük. Két rokonnak vittem borítékban pénzt, mert meg szerettem volna adni a nagyanyám tartozását (csak húszezer volt benne, részletekben szerettem volna visszaadni). Elfogadták, de utána sem voltak barátságosak.

Jó ideig nem kerestem őket, mert kicsit megbántottak azzal, amit mondtam rólam. Aztán nem rég még egyszer végighívtam őket, szerettem volna, ha látják a gyerekemet, másrészt született több helyen baba (vagy más nagyobb gyerek van, akit még nem láttam). Most azt vágták a fejemhez, hogy mit képzelek én magamról, miért most hívom őket, amikor évekig rájuk sem néztem.

Jó lenne újra rokonokkal együtt lenni, szórakozni, ünnepelni. De úgy látszik, nem fog menni. Erőltessem még ezt a dolgot? Vagy beszéljek velük egyáltalán? Mit tennétek?

(Férjem rokonai 200km-re laknak, évente egyszer jutunk oda)