Elzavarni már nem fogom, de a ruhát sem pakolom vissza. Tényleg én vagyok a rossz? (rettentően hosszú)

Nagyon hosszú ez a sztori, mind időben, mind terjedelemben.

Itt van a kezdet: olvasd végig, különben nem fogod érteni

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-ka..

Most ott tartunk, hogy párom kamasz fia az anyjánál nyaral és azt mondta, hogy a bátyjához költözik szeptembertől.

A kedves bátty és anyuka tele beszélte a gyerek fejét. Hogy addig nem látogatja az apját, amíg én vagyok.

A kedves bátty még mindig nálunk lakik. A csajjal már nincs együtt. Párom azt mondta neki hétfőn, hogy kap 2 napot, hogy össze pakoljon és elköltözzön. De még mindig itt van! Nem is szól hozzám stb..

A 2 nap bőven le telt. Össze raktam a ruháit. (A többi cuccát majd ő elpakolja.) Azzal a szándékkal, hogy ma már nem alszik itt.

Erre a párom nekem förmed telefonon, hogy mit képzelek, ha szemét vagyok a fia testvérével, akkor őt meg fogja útálni a fia miattam.

Fölszólított, hogy pakoljam vissza a ruháit.

Márpedig én nem fogom. Ma még itt alhat, aztán megy.

Párom viszont dühöng és kétségbe van esve, hogy akkor mi lesz így? Mert, hogy én csinálom a cirkuszt. Valamilyen szinten ez igaz. De valakinek kell is. Itt mindenki konfliktus kerülő és suttyomban furkálódik.

Elegem van már.

Most kinek van igaza?