Elzavarni már nem fogom, de a ruhát sem pakolom vissza. Tényleg én vagyok a rossz? (rettentően hosszú)
Nagyon hosszú ez a sztori, mind időben, mind terjedelemben.
Itt van a kezdet: olvasd végig, különben nem fogod érteni
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-ka..
Most ott tartunk, hogy párom kamasz fia az anyjánál nyaral és azt mondta, hogy a bátyjához költözik szeptembertől.
A kedves bátty és anyuka tele beszélte a gyerek fejét. Hogy addig nem látogatja az apját, amíg én vagyok.
A kedves bátty még mindig nálunk lakik. A csajjal már nincs együtt. Párom azt mondta neki hétfőn, hogy kap 2 napot, hogy össze pakoljon és elköltözzön. De még mindig itt van! Nem is szól hozzám stb..
A 2 nap bőven le telt. Össze raktam a ruháit. (A többi cuccát majd ő elpakolja.) Azzal a szándékkal, hogy ma már nem alszik itt.
Erre a párom nekem förmed telefonon, hogy mit képzelek, ha szemét vagyok a fia testvérével, akkor őt meg fogja útálni a fia miattam.
Fölszólított, hogy pakoljam vissza a ruháit.
Márpedig én nem fogom. Ma még itt alhat, aztán megy.
Párom viszont dühöng és kétségbe van esve, hogy akkor mi lesz így? Mert, hogy én csinálom a cirkuszt. Valamilyen szinten ez igaz. De valakinek kell is. Itt mindenki konfliktus kerülő és suttyomban furkálódik.
Elegem van már.
Most kinek van igaza?
Elolvastam mindent. Hát, én biztos visszamennék a szüleimhez. A párodnak fontosabb a kis bunkó gyereke, aki igazából csak kihasználja. Persze a gyerek fontos, nyilván, de ha a bunkóságával tetézi a mihasznaságát, az már több a soknál. Én nem tűrném, alapból, egy távkapcsolatban sem tudnék megmaradni, nem látom értelmét. Mi jó származik neked ebből a kapcsolatból? Ha a pasid szeret, vissza fog tartani, legalább egy kicsit ráijesztesz, és végre belátja, hogy a fiával kesztyűs kézzel kell bánni. A fia felnőtt, már nem kell babusgatni, bőven van hova mennie, miért pont a barátnője nyakába akasztja? Döntse el, a kapcsolata fontosabb neki, vagy hogy jó színben tűnjön fel a fia szemében.
L22
*nem kell kesztyűs kézzel bánni
És az előbbit kicsit durván fogalmaztam, nem azt akartam írni, hogy a nő fontosabb, mint a gyerek, de na, értitek... Bizonyos kor után már nem kell 10 évesként kezelni a gyereket.
Komolyan nem tudom már, hogy mihez kezdjek.
Még mindig nem találtam munkát. Szenvedek a jogsival is, az is ide köt. Plusz, lett 2 kutyám is az elmúlt másfél évben. Nem olyan egyszerü cuccolni.
Komolyan mondom rendesen sírhatnékom van. Nem értem, mi értelme lenne,ha vissza raknám a ruháit a szekrénybe? Aztán meg tegyek úgy, mint ha mi sem történne.
Próbálltam itt össze tartani egy otthont erre mindenki szarik bele, mert én "zsarnok" vagyok.
Vagy reggel, vagy a következő napokban biztos, hogy el fog menni.
De utána mi legyen? Semmi nem lesz már a régi.
Egyedül, az üres házban. Ha külön megyünk nem tudom fenn tartani, 2 kutyával lehetetlen albérletet találni és még mindig nem találtam melót.
Na meg komolyan. Egy épp befolyás alatt lévő kamasz fontosabb neki mint én? Annak majd benő a feje lágya.
Nincs itthon a gyerek.
Próbálltam már vele máskor is beszélni, de nem hajlandó. Azt mondja nagyon hosszú, mag nem érdekes. Nem akar velem szóba állni így.
A páromnak viszont azt mondta, hogy azt szeretné, ha az apja és az anyja újra össze jönnének. Ezért útál engem a gyerek.
Hiába magyarázza az apja, hogy ha én nem lennék, neki akkor sem kéne a gyerek anyja.
Dolgoztam kint én is. Azért jöttem vissza, hogy a gyerekre vigyázzak.
De nem egyszerü most már vissza mennem. Van egy csomó cuccunk is (hűtő, tv, mosógép, stb) plusz 2 kutya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!