Hogyan mondanád meg a rokonnak, akit családi okok miatt befogadtál, hogy spóroljon egy kicsit?

Mielőtt befogadsz valakit, le kell tisztázni a játékszabályokat, én ezt már megtanultam. Külföldön élünk és már segítettünk így pár embernek és egyre jobban letisztázódnak a szabályok:D

Én már több embert nem akartam befogadni, de most mégis egyet áprilissal be kell fogadnom, egy 20 éves srácot, de a szüleivel (nővérem a nevelő anyja) megbeszéltem mindent.

Sajnos mi is olyanok vagyunk, hogy nem tudunk nemet mondani.

Ha le voltak tisztázva a dolgok és mégsem úgy csinálja, akkor emlékezteted rá.

Eleve mi úgy kezdtük, hogy együtt laktunk másokkal, és szerencsére a jó kommunikáció miatt mindig jól működött minden. Ha problémánk volt, kupaktanácsot hívtunk össze és egymás szemébe mondtuk a problémákat, ezek után szerencsére mindenki azon volt, hogy pozitív irányban változtasson.

Egyszerűen egyik nap azt mondod neki, "szeretnék veled beszélni, mikor érsz rá?" Leültök ahányan vagytok egy nyugodt időszakban-úgy értem nem főzésközben, hogy föl kelljen pattanni kavargatni a levest:D. És elmondod, hogy mi a problémád. Higgadtan, udvariasan, nem letámadva, hagyni neki esélyt a megszólaláshoz. Akármennyire is dühös az ember, ha nem higgadtan ugrik neki a dolgoknak és nem próbál meg kedves lenni, nem fog elérni semmit. Erre rájöttem már nagyon rég. Ha leteremted, feszt nem fogja úgy csinálni.

A te/ti házatokban vagytok!

Tudod mit szoktak mondani!

"Az én házam, az én váram!"

Befogadtátok az illetőt, hogy segítsetek neki, de én úgy látom, hogy simán visszaél a helyzettel, illetve a ti jólelkűségetekkel!

Semmivel sem tudja viszonozni a segítségeteket, inkább hátráltat titeket.

Ha lenne benne egy kis hála, akkor ott segítene, ahol tudna.

Szépen üljetek le vele, és magyarázzátok el, hogy ha szeretne továbbra is nálatok maradnia, bizony be kell tartania néhány alapvető szabályt!