Jogos a felháborodásom, hogy a lányom a kutyára szórja el a pénzt?
Legutóbb mikor a lányoméknál voltam látogatóban,felfigyeltem a komódon egy számlára,kutyaeledel 16000ft.-Majdnem elájultam! A lányom minimálbért keres a vejem sem sokkal többet,múltkor a lányom panaszkodott,hogy nem tudott idén télikabátot venni magának.De a kutyának meg ilyen drága eledelt vesz? - Elhiszem én,hogy szereti a kutyáját,meg okos kutya,-bár engem soha nem akar beengedni a lakásba,pedig hetente lát,igazán megtanulhatta volna már,hogy ki vagyok.
A lényeg,hogy mindig másra szórja el a pénzét,kamaszlányunokámnak vesz bakancsot,holott van neki tavalyról, fiúunokámnak mobilt,a réginek semmi baja.
Ennyi pénzből öt kabátra is futotta volna.Ha szóváteszem akkor megsértődik.Talán nincs igazam?
Megint a szokásos, alig érkezik a kérdésre válasz, mindenki fújja a magáét, komolyan, általános iskolában tanítják!
Jogos e a felháborodás, ennyi a kérdés, erre egy igen vagy egy nem a válasz, senki sem kérdezte, jó e a kutyának a táp vagy nem.
Szerintem igazad van, de felháborodni nincs jogod rajta
Örülök a sok válasznak,(most sikerült végigolvasnom)-bár néha kapkodtam a fejem. Igen talán nem volt szép dolog megnézni azt a számlát,de ott hevert a komódon,ha titkos gondolom elrakják. Az meg szerintem jogosan esik nekem rosszul,hogy a lányom többre tartja a kutyát mint saját magát vagy minket.(Nálunk maradékot eszik a kutya és a 100ft-os boltban meg van fillérekért kutyatáp,én azt veszem.)-Honnan tudhattam volna,hogy az nem minden kutyának ízlik? Az unokáim meg igen is el vannak kényeztetve,szeretem őket,-de nem igaz,hogy csak divatos ruhákba lehet iskolába járni,meg szegecses bakancsba.A lányomat ilyen idős korában nem flancoltattuk így,sokszor a bátyja ruháját örökölte,nem volt az szakadt,kék,zöld,narancssárga meg fiúnak-lánynak jól áll.
Az is furcsa,hogy lányom nem fogja őket rá a házimunkára,pedig ő ahhoz volt szoktatva,krumpli szedés,kukorica kapálás,főzés,takarítás.Említettem ezt neki,-ő meg csak annyit mond,hogy had tanuljanak...
Nem igazán értem,ez a kabát téma is úgy alakult,hogy a lányunokámnak kicsit kopottabb volt a kabátja és elkérte az anyjáét,a lányom meg neki adta,-inkább jár az őszi kabátjában,aláöltözve.Régen mindig hozott ezt-azt az apjának és nekem is születésnapunkra,most is süt tortát,(de az meg kettőnknek amúgy is sok,tehát pénzkidobás),a menyem hoz egy bonbont,egy doboz kv-t,ha a lányom nem a kutyára költene ő is tudna venni.
Azért nem adok neki pénzt,hogy kutyaeledelt vegyen belőle,tíz éve vettünk nekik egy ülőgarnitúrát,magam választottam ki és még házhoz is szállíttattam nekik.-Három év használat után eladták.Az unokáimnak is szoktam venni a piacon sapkát,kesztyűt stb,de fel sem veszik,így minek törjem magam? Nem is szólok én az ügyeikbe most már,ha a lányom fagyoskodni akar szíve joga.
Szidalmazó hozzászólásokra meg nincs szükségem!
Gondolom pont ezért vesz a gyerekeinek, mert nem akar nekik is olyan gyerekkort, mint amilyen az övé volt, ami nem is csoda...
A nagymama által vásárolt ruhákat meg hagyjuk már...! Mindenki szeret saját maga által választott ruhákban járni, nem olyanban, amit egy két generációval korábban élő nagyi vesz neki a saját ízlése szerint.
Kanapé dettó.
"Az is furcsa,hogy lányom nem fogja őket rá a házimunkára,pedig ő ahhoz volt szoktatva,krumpli szedés,kukorica kapálás,főzés,takarítás.Említettem ezt neki,-ő meg csak annyit mond,hogy had tanuljanak..."
Vajon miert nem? Gondolom ö sem erezte jom magat a kukoricaszedesen!
" Az unokáim meg igen is el vannak kényeztetve,szeretem őket,-de nem igaz,hogy csak divatos ruhákba lehet iskolába járni,meg szegecses bakancsba.A lányomat ilyen idős korában nem flancoltattuk így,sokszor a bátyja ruháját örökölte,nem volt az szakadt,kék,zöld,narancssárga meg fiúnak-lánynak jól áll. "
En szegeny csaladbol jövök( 4en eltünk 60ezerböl), de soha nem jartam a batyjaim ruhaiba.
Ertem..Szerinted akkor ök is jarjanak ledobott ruhakba, meg egy cipöbe 10 evig.
Huh..de jo hogy keves ilyen hazsartos nagymama van a közelemben :)
"Igen talán nem volt szép dolog megnézni azt a számlát,de ott hevert a komódon,ha titkos gondolom elrakják."
Elég torz elképzeléseid vannak a magánéletről. Az, hogy nem DUGJA EL a saját anyja elől, nem jelenti azt, hogy neked van kirakva. Ha pénzt találsz, azt is megszámolod?
"Az meg szerintem jogosan esik nekem rosszul,hogy a lányom többre tartja a kutyát mint saját magát vagy minket."
Te nevelted, el kéne gondolkodni, miért van ez így.
"Nálunk maradékot eszik a kutya és a 100ft-os boltban meg van fillérekért kutyatáp,én azt veszem."
Jó, nem mindenki fogja szarral etetni a kutyáját, vannak páran, akiknek sikerült felfogniuk, mit jelent FELELŐSSÉGET vállalni egy másik élőlényért - nem szép, hogy neked ez a fogalom legalább két felnőtt gyerekkel sem ismerős.
"Honnan tudhattam volna,hogy az nem minden kutyának ízlik?"
Nem a kutya ízléséről van szó, hanem az egészségéről, életminőségéről.
"Az unokáim meg igen is el vannak kényeztetve,szeretem őket,-de..."
Egyrészt mi közöd neked az unokáid neveltetéséhez, másrészt mi az, hogy szereted őket, DE? Akkor most szereted őket, vagy sem?
"A lányomat ilyen idős korában nem flancoltattuk így,sokszor a bátyja ruháját örökölte,nem volt az szakadt,kék,zöld,narancssárga meg fiúnak-lánynak jól áll."
Talán ő nem a törvényileg elvárt minimumot szeretné megadni a gyermekeinek - ehhez megint csak semmi közöd, ha már a saját gyermekkora nem volt a legfényesebb, hadd csináljon már azt a SAJÁT gyerekeivel, amit akar.
"Az is furcsa,hogy lányom nem fogja őket rá a házimunkára,pedig ő ahhoz volt szoktatva,krumpli szedés,kukorica kapálás,főzés,takarítás."
Ehhez neked újfent mi közöd? Gondolom, nem neked kell átjárni mosogatni, főzni, takarítani, kapálni a gyerekek helyett. Az, hogy később ez milyen hatással lesz/lehet rájuk, megint csak a LÁNYOD és a VEJED dolga.
"Említettem ezt neki,-ő meg csak annyit mond,hogy had tanuljanak..."
Igaza van, de még ha nem lenne, akkor sem tehetnél semmit.
"Nem igazán értem,ez a kabát téma is úgy alakult,hogy a lányunokámnak kicsit kopottabb volt a kabátja és elkérte az anyjáét,a lányom meg neki adta,-inkább jár az őszi kabátjában,aláöltözve."
Téged hátrány ebből nem ér, nem is kell értened, ez az Ő életük, nem NEKED szól. A lányod különálló ember, különálló családdal és élettel.
"Régen mindig hozott ezt-azt az apjának és nekem is születésnapunkra,most is süt tortát,(de az meg kettőnknek amúgy is sok,tehát pénzkidobás)"
Tehát ha nem hoz semmit, az a baj, ha visz valamit, akkor meg az a baj. Nyugdíjasklubot tudnék ajánlani, mert ez színtiszta unalomból fakadó öregasszony kötekedés.
"a menyem hoz egy bonbont,egy doboz kv-t,ha a lányom nem a kutyára költene ő is tudna venni."
Talán a kutya több örömet okoz neki az életben - ezt az itt megnyilvánult stílusod alapján nem csodálnám. Ha akarsz egy doboz kávét, vagy bonbont, akkor lemész a boltba, és veszel magadnak. A lányod - gondolom - nem hotelszerűen "használja" az otthonotokat, ingyen van ott, hogy veletek találkozzon, nem értem, miért kéne bármiféle ajándékot vinnie egy sima látogatásra - apukám, ha megkérdezem, vigyünk-e valamit, mindig azt mondja "magatokat, kislányom". Ettől függetlenül ha úgy állunk anyagilag (mert mi is szórjuk ám a pénzt, nem is egy, de rögtön KÉT kutyára), mindig viszek nekik valamit - ők megérdemlik, te (szintén az itt bemutatott stílusod alapján) nem.
"Azért nem adok neki pénzt,hogy kutyaeledelt vegyen belőle"
Egy dolgot tisztázzunk: Kért? Ha nem, akkor - még egyszer - mi a jóságos Atyaúristen közöd van hozzá, hogy mire mennyit költ? Komolyan ennyire nincs dolgod? Kezdj el kötni, varrni, hímezni, valamit... bármit!
"tíz éve vettünk nekik egy ülőgarnitúrát,magam választottam ki és még házhoz is szállíttattam nekik.-Három év használat után eladták."
Ne haragudj, de ha vennél nekem egy NEKED tetsző ülőgarnitúrát, gyanítom, tőlünk 3 évnél rövidebb idő alatt tűnne el - pláne, hogy nyilvánvalóan azért vetted, hogy elmondhasd, hogy vettél egy ülőgarnitúrát. Istenem, de gyűlölöm ezt az undorító, önző, unatkozó, buta hozzáállást, anyósom ugyanez.
"Az unokáimnak is szoktam venni a piacon sapkát,kesztyűt stb,de fel sem veszik,így minek törjem magam?"
Arra gondoltál már, hogy MEGKÉRDEZED, mire (milyen méretre, színre, mintára) lenne szükségük, és AZTÁN vásárolsz?
"Nem is szólok én az ügyeikbe most már,ha a lányom fagyoskodni akar szíve joga."
Tehát te komolyan idejöttél tegnap este 10-kor azért, hogy gyakorlatilag hisztizz-panaszkodj, és alázd a lányodat névtelenül, vadidegen emberek előtt? Keress valami hobbit, mert hidd el, minden egyes ismerősöd szívből gyűlöl, még ha a szemedbe kénytelenek is mosolyogni.
Szidalmazó hozzászólásokra meg nincs szükségem!"
"Az meg szerintem jogosan esik nekem rosszul,hogy a lányom többre tartja a kutyát mint saját magát vagy minket."
Hát Önnél, Kérdező még a fürdőszobában levő pókot is sokkal többre tartom. Ön egy utolsó, szívtelen, önző, végtelenül korlátolt és ostoba személy, aki büszke arra, hogy milyen undorító módon nevelte a saját gyerekeit, és most rossz néven veszi, hogy a gyereke nem követi a rossz példát, és szeretetteljes légkörben nőnek föl az Ön unokái. Szomorú, hogy tartják önnel a kapcsolatot. Ön nem érdemli meg őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!