Honnan szerezzek türelmet, hogy elviseljem a sógorom?

Sajnos együtt élünk, már fél éve. Engem kikészít, egyszerűen gyomoridegem van már tőle. Nem nagy dolgok, sok kis apróság.

Például ha bármiről beszél, rögtön hangosan, szinte kiabálva teszi. Folyton megy a zene, mindig át kell menni szólni, hogy halkítsa le. De azóta már szóvá tette, hogy miért tegye, ha őt ez kapcsolja ki. Buta, felelőtlen, egyáltalán nem lehet számítani rá. A szava semmit nem ér. Jártunk már úgy, hogy megígérte, hogy bevásárol és főz ebédet, ezért mi nyugodtan elmentünk sétálni. Hazafelé kora délután összefutottunk vele a boltban, kérdeztük, hogy még csak most áll neki? Ja nem, nincs kedve, nem is vásárolt be, csak tusfürdőt vett magának. De az eszébe se jutott, hogy legalább szóljon.

Elköltözni nem tudunk, a lakást ketten fenntartani nem tudjuk, még legalább fél évig ez az áldatlan állapot lesz. A párom nagyon szereti, jó testvérek, pedig őt is kikészíti. De ha egy rossz szót szólok rá, rögtön megvédi.

Komolyan nem tudom, mit tegyek. Igazából tényleg nincs nagy gáz vele, de én nagyon érzékeny vagyok és emiatt nehezen viselem. Hogy lehetne jobb?