Hogyan tegem túl magam azon, ha valaki nagyon mélyen megsértett?

Rokongyerek. Soha nem is álmodtam volna, hogy micsoda durva, kegyetlen és alattomos ember lett belőle. Másfél éves korában láttam utoljára, ő soha engem, mégis "pontosan tudta", hogy "kiféle" vagyok, mert "jól hallotta a családjától". A családja erősen patológiás.

Ő maga 24 éves lesz jövőre. Buta, mint a sárgaföld, de iszonyúan öntelt és agresszív (valószínűleg szociopta, de rokont nem diganosztizálok). Ausztriában pincérkedik, mindene a pénz. Az egész család pénzmániás (mi voltunk a lenézett csóró rokonok). Kibukott egy nulla szintű főiskoláról, mert csak bulizott, és focizott, de mindenáron a saját IQ-jával és az érzelmi IQ-jával van megveszve. Szerinte alapból minden nő ostoba barom és csakis butább lehet nála - bármilyen is a végzettsége, vagy bármmiféle érték van benne. Rendkívül bárdolatlan és durva, mosdatlan szájjal esett nekem egy közösségi fórumon.

Természetesen írtam neki választ, proivátban, hogy ne alázzam meg, de mivel gyászolok (pár hete, hogy meghalt az édesapám és már nincs senkim), úgy ért ez az egész, mintha eleven sebbe tapostak volna sáros lábbal. Nagyon fáj.

Kizártam az életemből, de a fájdalom megmaradt. Nagyon örülnék, ha valaki tudna valami hasznos gyógymódot mondani. Hátha tapasztalt már bunkó rokont és tudja, hogyan kell vele jól bánni.

Egyébként a nagynénje vagyok, aki mindig szerettem őt és csak jót akartam neki. Talán azért is esett ilyen rosszul az egész. Mintha kígyót melengettem volna a keblemen.

Köszönöm a válaszokat, előre is.