Az menekülés, ha azokat elkerülöm, akik szánédosan megbántottak?
Pár rokonommal összevesztem, pontosabban, Ők kiosztottak, én nem tudtam mit mondani, mert meglepődtem.
És azóta nem találkozok velük. Ha jönnek hozzánk, elmegyek, csinálok magamnak programot, vagy csak úgy elmegyek sétálni.
És erre azt mondták nekem páran, hogy "nem menekülhetsz el mindig!"
De ez most tényleg menekülés? Én csak kerl9m őket mióta beszóltak, megbántottak. Én nem szolgáltam rá, nem csináltam nekik semmi rosszat, egyszerűen szeretnek beszólni, és nekem be is tudnak.
Persze!
Ebből azt szűrik le, hogy bármikor, bátran beléd törölhetik a cipőjüket, ha éppen olyan a hangulatuk, még akkor is, amikor valójában nem te vagy a rosszkedvük, dühük stb. okozója!
Ha véletlenül bántanak meg, akkor annak a személynek bocsáss meg. De mondd is meg neki: ez most rosszul esett amit mondtál/tettél, de tudom hogy nem szándékosan bántottál meg, ezért nem haragszom.
Ha viszont tisztán és világosan látszik, hogy a bántás szándékos volt, abban a percben "rugj vissza", akár szóban/akár tettben, lássák, érezzék, hogy nem használhatnak pofozógépnek saját dühük, stb. stb. levezetéséhez.
Ez nem menekülés.
Ha jogod van ahhoz, hogy kommunikálj, akkor jogod van ahhoz is, hogy NE kommunikálj. Persze célszerűbb lenne ezt a dolgot lerendezni velük is.
Menekülésnek is felfogható de a legjobb ha azokat is kerülöd ugyanígy akik azzal nyaggatnak hogy ez menekülés. Abban semmi rossz nincs ha végül csak normális emberek lesznek körülötted...
Végülis nem a száma számít az embereknek hanem a mennyisége. És ne légy szívbajos ha valami érdekből egy időre hasznos lenne elviselni a korábbi slep egy egy tagját. Erre jók, de igazi emberi kapcsolatokra nem.
Azt olvasom, hogy ha valaki, valakik elől elbújsz, elszaladsz(sétálni) az még nem menekülés. Nem csak akkor menekülünk, ha elismerjük!
Igen, menekülés! Vissza kell fordulni és szembe kell nézni velük. Nem kell mosolyogni, nem kell velük még szóba állni sem. Elszaladni sem kell, mert mindig, mindenki elől nem lehet...
Arról még nem beszéltél, hogy miért osztottak ki?
Elgondolkodtál-e azon, hogy nincs-e valamilyen igazságalapja? Ha nincs, akkor beszéld meg velük, vállald fel a konfliktust és vagy tisztázzátok a dolgokat, vagy ha nem lehet, akkor továbbra is kerüld őket nyugodtan.
Azért osztottak ki, mert idegesek. És én vagyok olyan aki nem szól vissza, és nem küld el senkit a k anyjába...
Szóval velem lehet szemétkedni, mert nem lesz következménye.
Nem tudok senkit elküldeni a bús francba, mert nem vagyok olyan.
Elkezdenek rajtam nevetgélni, gúnyolódni, és nem csinálok semmit.
Valami gondjuk van az életben, kibe kell belerúgni? belém! "Úgyse szól vissza, úgyse csinál semmit, kicsit tapossuk már a földbe, attól nekünk csak jobb lesz!" felfogásúak.
Mondom, ha nem süt a nap, az a bajuk, ha süt az a bajuk, és ilyenkor jó egy kicsit kiosztani engem...
És ebből nem kérek többet!
Ismerem ezeket a típusokat. Önértékelési zavaros roncsok s rendszeresen szükségük van valakire akit leminősithetnek hogy jobban érezhessék magukat.
Valóban itt csak egy kérdés van, hogy miért vagy köztük?
S a választ meg is találtad: nincs rá okod.
Valóban az a legjobb ötlet ha egészséges lelkivilágú emberekkel keresed a társaságot s nem idiótákkal birkózol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!