Mit tehetnék, ha irigykedem mások sikeres, gondtalan életére?

Alapvetöen pozitív embernek tartom maga, sokáig hittem abban, hogy tanulással, szorgalommal, kitartàsssal elörèbb juthat az ember - de mióta rájöttem, hogy ez nem így müködik , nagyon elkeseredtem :(

Sajnos elèg destruktív családban èlek, mi szinte csak vagyunk egymás mellett, soha nem voltak közös családi ebèdek, sehova nem mentünk együtt, soha semmit nem lehetett itthon megbeszèlni, csak állanó feszültsèg ès kiabàlàs volt.. megszakad a szívem, amikor mások csupa szerrtettel beszèlnek a családjukról. Èn, bevallom, nem szeretem öket.

Vilàgèletemben jól tanultam, sokat olvastam, van nyelvvizsgám, Okj-m, emeltem, de hála az idei állami ponthatároknal, mèg ez sem volt eèg az ingyenes kèpzèshez. A belem kidolgozom diákmunkàbam, hogy fizessem majd a tandíjat, bele kell adnom a rezsibe, bèrletet isagam.a veszek, így kb. semmire nem telik, mèg egy mozit is kètszer meggondolok.

Munkát egy ève keresek, de ez kelet-magyarország, itt már a titkárnötöl is diplomát kèrnek :/

Mindeközben az ismerösi köröm tele van olyanokkal, akik vígan èlnek a szülök pènzèn, akiknek nem kell fèl nègykor kelni dolgozni, ehelyett strandra járnak, moziba, kirándulni, nem a kînaiból veszik a legolcsóbb cipöt. Csupa buta ember, akiket a szülök betesznek a vàllalkozásba, százezreket keresnek (mèg az is, aki konkrètan èrettsègin megbukott), lakást ès autót kapnak... egyszóval tudnal elörejutni az èletben. Nyilván nekik is vannak problèmáik, de alapvetöen mègis ezerszer könmyebb nekik.

Pedig szívesen megdolgoznèk èn a dolgokèrt, de úgy èrzem, lehetösègem sincs erre :/