Ti is feszélyezve érzitek magatokat a párotok nagycsalâdi rendezvényein?

Próbálj meg a családtagokkal egyesével közelebb kerülni. 2-3 fős társaságban csak nem érzed magad feszélyezve. Mondjuk pl kimegy valaki cigizni akkor menj ki Te is "friss levegőt szívni" aztán dumcsizzatok egy kicsit. Vagy hasonló.

Aztán ha már a társaság egy részével kicsit közelebb kerültél akkor már az egész csapat előtt sem érzed majd magad feszélyezve.

Én sem bírok feloldódni, tudom hogy a barátnőm szülei nem bírják a fejemet, és az áljópofizás nekem nem jön be. Egyre ritkábban megyek el ilyen családi ebédekre, főzni nem tudnak csak azt hiszik, odaülök az asztalhoz, megeszem amit elém raknak, majd hazajövök és csinálok magamnak valami normális kaját.

Mondjuk ehhez a kkölcsönös unszimpátia is hozzátesz nem keveset, sose bírtam elviselni őket. Mindig az a téma ebédnél, hogy kiszemelnek valami ismerőst a faluból, és 1,5 óráig fikázzák. Kösz, én ebből nem kérek.

Hívjátok meg őket vendégségbe külön-külön feleségestül/férjestül, gyerekestül, menyasszonyostul, ki milyen kapcsolatban él.

Hívjátok meg őket kiscsoportosan kirándulni, színházba,utána egy vacsora egy étteremben.

Így jobban megismernek téged, te meg őket.

Aztán amikor a nagy família összeröffen, már nincs miért feszélyezned magad. :-)

Mi 4 éve élünk együtt a Párommal(külön)és igen,én is feszélyezve érzem magam néha az ilyen alkalmakkor.

Azt hittem,hogy ha lesz eljegyzés vagy esküvő,akkor jobb lesz,de nem.Továbbra is magázódunk,bár kicsit nyitottabbak,mint az elején,de most,hogy babát várunk,lenne jó pár kérdésem a közvetlen szülőkhöz,amiket nem merek megkérdezni.Olyan hülyén érzem magam,alapvető dolgokat szeretnék tudni,hogy ők mit hogy csináltak anno vagy hasonlók,de nem merem. :-)Szerintem nálam is marad a kicsit "torokgombóc" érzés.