Felnőttkorban megváltozik?
Úgy gondolom, hogy gyermekként az ember számára a legfontosabb a családja: anyu, apu és a testvérek. De amint komolya párkapcsolata alakul ki, pláne, ha már jogszerűen is felnőttkorúvá vált, úgy gondolom, ez értelemszerűen megváltozik, és első helyre a párja kerül, és csak utána anyu, apu és a testvérek.
De sok családban (ismerőseim, barátaim családjában, tágabb rokonságban) úgy látom, hogy ezt nem feltétlen gondolja így mindenki. Pedig abból szerintem nagy gondok származhatnak, ha pl. az ember legfőbb bizalmasa, támasza nem a párja, hanem pl. az anyukája / anyósa, apukája /apósa vagy a testvérei / sógorai, sógornői.
Ti mit gondoltok erről? Volt-e már valamelyikőtöknek negatív tapasztalata amiatt, hogy a párja számára nem 'ő volt az első'?
válasza:Úgy gondolom, hogy ez teljesen egyén függő.
Persze vannak ismerőseim akik felnőttek, elköltöztek otthonról és családot alapított.
De persze van olyan akik meg a másik végzethez tartozik.
Úgy gondolom, hogy az utóbbi hosszabb távon nem működik. Legalábbis nem a felhőtlenül. /jó tudom minden kapcsolatban vannak problémák de akkor jóval több lesz/
válasza:Az én válaszom egyértelmű nem.
Én már régen felnőttem életkor szerint. Lassan kétszer 18 leszek. De nem volt az életemben egy olyan férfi sem, akire azt mondtam volna, hogy legfőbb bizalmasom, vagy támaszom lett volna. Úgyhogy egyelőre azok közé tartozom, akiknek a bizalmasuk, támaszuk a szülei.
De azt nem tudom, hogy ez meg fog-e változni, ha találok olyan férfit, aki érdemes arra, hogy bizalmasommá fogadjam. Lehetséges.
Akkor most egy kicsit tovább fejleszteném a dolgot :)
A szüleinknek, testvéreinknek/ párunk szüleinek, testvéreinek alapból azért kijár a bizalom, mert ők a családtagjaink gyermekkorunk óta? A párunknak viszont ki kell érdemelnie? Mi van akkor, ha a párunk egyszerűen jobb ember, mint anyu, apu és a testvérek (vagy párom számára az anyósom, apósom, és a testvérei) csak mivel ő később került be a családba, kevesebb bizalmat szavazunk /szavaznak neki?
Sokszor hallom, hogy a családtagjait nem válogathatja meg az ember, és gyakran hallom a 'mégiscsak az anyám...' stb. típusú mondatokat. De ezt szerintem nem feltétlen indokolja, hogy csak ezért ő /ők legyenek a párunkkal szemben a legfőbb bizalmasaink /bizalmasunk.
Szerintem az olyan párkapcsolatokban, ahol a párunk legfőbb bizalmasa az anyja / apja /testvérei, vagy fordítva, ott nem beszélhetünk egészséges, felnőtt kapcsolatról. Hiszen oké, a gyerekek mindenek előtt a szüleikhez (vagy testvéreikhez) fordulnak, ha fontos megbeszélnivalójuk van, na de ha valaki még 30-40 évesen is elsőként a szüleit, testvéreit részesíti bizalomban, és csak utána a párját, akkor mi lesz majd ezzel a párkapcsolattal húsz év múlva?
válasza:Nekem azért anyukám, meg a húgom a legfőbb bizalmasaim, mert ők kiérdemelték az évek során a bizalmamat, nem pedig azért mert ő a testvérem, vagy az anyukám, bár nyilván könnyebben beszélek velük bármiről, mint egy "idegennel". Mondjuk valószínű, hogy velem van a gond, mert én
Ezen kívül
válasza:Félrenyomtam, elnézést
*én nem érzem úgy, hogy bárki életre szóló barátom lehetne.
Ezen kívül még van egy párom, akiben szintén megbízom, de a testvéremnél, anyukámnál nem fontosabb, nem felsőbbrendű, pedig imádom.
Szerintem a két kapcsolat teljesen más, és attól még, hogy valakinek "új" családja lesz a párja személyében, nem kell a régit elfelejteni.
válasza:Szerintem neked nincsen igazán jó kapcsolatod a szüleiddel, rokonaiddal ezért nem érted ezt a helyzetet.
Egyáltalán mi ez a "legfőbb bizalmas" dolog? Vagy ez a "nem Ő az első"?
Az a jó, ha az embernek minél több bizalmasa és támasza van az életben, nem kell ezt rangsorolni, mindegyik más szempontból fontos... összehasonlítani sem lehet őket.
Számomra ez az egész gondolatmenet, amivel a felnőtt, érett kapcsolatot azonosítod inkább önző és gyerekes.
válasza:Szerintem nagyon nem lehet összehasonlítani a kettőt.
Ugyanis a szüleid születésed óta veled vannak. A párod meg jóval kevesebb ideje.
Ahogy te írtad, szerinted az lenne a normális, hogy ha van egy párod, akkor onnantól kezdve csak ő van. Ő a legfontosabb, minden problémával hozzá fordulsz, stb.
Azért egy 30 éves kapcsolatot a szülőkkel nem lehet egyik napból a másikra megszüntetni. Mintha nem is lett volna.
Én inkább úgy gondolom, hogy ha van az embernek egy párja, akkor eggyel több bizalmasa, támasza lesz, és nem kell felállítani a fontossági sorrendet. Mindegyik legyen egyformán fontos.
Én nem állítottam ilyet, hogy felsőbbrendű bárki is. Attól,hogy bizalomban úgymond "rangsort" állítunk be, az nem jelenti azt, hogy az, akiben jobban megbízunk, felsőbbrendű lenne, mint az, akiben kevésbé. Azonban mégiscsak valamiért jobban bízunk az egyik emberben, mint a másikban, és van olyan dolog, amit megosztunk az egyikkel, és nem osztunk meg a másikkal.
Azt sem állítottam, hogy a "régi családunkat" el kell felejteni. Viszont amikor az ember már külön él a szüleitől, egy (elvileg kiegyensúlyozott) párkapcsolatban, akkor furcsa, ha nem bízik meg a párjában, abban az emberben, akit élete társául választott (jó esetben).
Jó kapcsolatom van a szüleimmel, és a szüleim is úgy gondolják,hogy nem jó, ha a gyermekük a fontosabb dolgokat a párjának mondja el elsőként, mint ahogy vélhetően anyukám is apukámnak mondja el elsőként a fontos dolgokat, és fordítva.
Hmmm... az nem tudom, mennyire jó dolog, ha az embernek sok bizalmasa van. No meg pl. a kapcsolat egy jóbaráttal / jóbarátnővel megint egészen más,mint a párunkkal vagy szüleinkkel.
Na mindegy, ízlések és pofonok, ahány ház, annyi szokás :)
* pardon, egy hiba:
a szüleim is úgy gondolják, hogy az a jó, ha a páromnak mondom el elsőként a dolgokat
Amúgy vajon honnan származnak a rémes sztorik az anyuka / anyós (apuka / após) befolyásáról, párkapcsolatok tönkremeneteléről? Szerintem az egyik fő indok ez lehet :)
válasza:ez nekem is olyan fura. vannak dolgok, amiket kizárólag anyámnak mondok el, vannak amiket a tesómnak, és persze a párom is kizárólagos bizalmat élvez bizonyos témákban.
nincsen sorrend. inkább különböző területei vannak az életnek, ahol vagy az egyik, vagy a másik családtagomat vonom be jobban. mert univerzális ember nincs. ha valamelyikük nem tud segíteni valamiben, akkor miért terheljem feleslegesen a problémáimmal őt? inkább elmondom egy kompetensebb családtagnak, aki megoldással áll elő és nem csak empátiával.
ennek semmi köze a prioritáshoz vagy a szeretethez. legalábbis számomra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!