Anyám miért mindig csak engem dolgoztat?

Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. :(

Ilyen szituáció annyira tipikus például munkahelyeken is. Én a sarkamra állnék, nyugodt hangnemben kifejteném az egész családnak a problémát. Ha nem használna, sztrájkolnék. Igyekeznék kicsit kevesebbet lenni otthon.

Munkahelyen tapasztaltam egészen hasonlót. Úgy hiszem, ugyanaz a jelenség, csak más környezetben. Tanulságos, mert ha felsimered a működési elvét, bárhol tudod alkalmazni, ill. kikerülni.

Munkahelyen, ha sokan dolgoznak, mindig van egy-két ember, akivel megcsináltatják az alja melót. Éttteremben dolgoztam, de máshol ugyanúgy érvényes.

Akik megcsinálják egy jellemvonás érvényes rájuk: szó nélkül végrehajtják az utasításokat. Mit gondol magában, az nem lényeges, de nem mondja.

-Akikkel nem dolgoztatnak: ők puffognak, panaszkodnak, hivatkoznak minden egyébre, miért nem csinálják..stb.

A lényeg, hogy a főnök a könnyebb ellenállás felé megy. Akikkel egyszerűbb dolgoztatni, azokkal csináltatja, és ritkán vállal fel konfliktust, pedig ő a főnök. Megtehetné, de kényelmesebb a szótlan, nem visszadumálókkal dolgoztatni.

-Ez nem igazságos, de működik.

-Ezért sem nagyobb megbecsülést nem kapnak, sem más elismerést.

-A főnök tisztában van azzal, hogy nem igazságos, de így egyszerűbben és erőfeszítés nélkül működik a rendszer.

Ha ki akarsz törni ebből, nem egyszerű feladat, hiszen hozzászoktattad őket, mindazáltal saját érdeked, úgyhogy tegyél meg mindent.

Érvelj pl. az igazságos munkamegosztásra.

Mást nemigen tudsz csinálni, de ezt folyamatosan.

Nem szabad engedned, mert ez egyértelmű kihasználás.

Akinek mondod, jelen esetben anyukád, tisztában van ezzel, de nem tesz lépéseket, amig nem szükséges.

Megvagy a számára és amig nem puffogsz, nem érvelsz, gyenge az ellenállásod, addig ez így is marad.

Neki ez kényelmes.

Neked nem, úgyhogy kezdj el tenni magadért.

Legyél következetesen határozott. Apellálj az igazságos munkamegosztásra és mond meg, annyit teszel, mint bárki más a családban, se többet, se kevesebbet és ezt tartsd is be, különben ha csak mondod és nem tartod be, akkor hiteltelen leszel és marad minden a régiben.

Bocs, hogy mástól idézek, de:

"Apellálj az igazságos munkamegosztásra és mond meg, annyit teszel, mint bárki más a családban, se többet, se kevesebbet és EZT TARTSD IS BE, különben ha csak mondod és nem tartod be, akkor hiteltelen leszel és marad minden a régiben."

Talán ez lemaradt, és ezért van az, hogy továbbra is falra hányt borsó minden szavad.

Csináld is úgy, ahogy mondod, tehát ne végezz el minden munkát. Mondani kevés.

Ez nem szarban hagyás, mert ott vannak a többiek is, így egyszerűen rá lesz kényszerülve, hogy őket kérje meg.

De az érzelmi zsarolása, amit akarva vagy akaratlanul alkalmaz rajtad, úgy látom működik.

A munkahelyi párhuzam egy kicsit azért sántít, mivel ez egy család. Itt a kisebbnek kuss van, ha szólni mer, lehurrogják. Munkahelyen kirúgnak egy idő után, ha semmit sem csinálsz, a családból nem. Munkahelyet lehet váltani, családot nem.

Anyukád azért téged ugráltat, mert téged mer megkérni. A felnőtt fiai arra hivatkozva, hogy felnőttek, gondolom már egy párszor tudtára hozták, hogy hiába is kéri őket. Mindemellett beszélj anyukáddal, hogy nagyon igazságtalannak érzed, mert még mindig ő az, aki ezen a helyzeten változtatni tud. Azt írod, őket is zavarja: akkor nem kell eltűrniük. Nem lesznek attól jobb szülők, ha csendben tűrik, ahogy a fejükre nőnek.

Ez a "Nem akarnak velük össze veszni, mégiscsak a gyerekeik..." szöveg igazi kibújós duma, kibújás a felelősség alól. Miért, az nem baj, hogy veled igazságtalanok? Annak ellenére, hogy te is csak a gyerekük vagy...