Szeretitek a tágabb családi, rokoni összejöveteleket, ha vannak ilyenek nálatok?

Régen nagyon szerettem ezeket a családi összejöveteleket, de az utóbbi időben annyira átpolitizálódott a többség, hogy nem lehet hatalmas viták nélkül végigcsinálni. 4-5 éve nem is volt olyan “igazi” összejövetel, amit nagyon sajnálok. De azt jobban, hogy a politikai ellentétek képesek ezt tenni a családokkal.

Régen én is nagyon szerettem, gyerekkoromban gyakran összejártunk nagyszülőkkel, nagynénikkel-nagybácsikkal, unokatestvérekkel névnapozni, szülinapozni, karácsonyozni, Szilveszterkor együtt vártuk az újévet, de mindig volt valami, amikor össze lehetett jönni, húsvét, tavaszi vagy őszi búcsú, téli disznóvágás stb., minden hónapra jutott 2-3 esemény, ami összehozta a családot. Hatalmas beszélgetések voltak, jó hangulat, nagy nevetések, sztorizások késő estig. Aztán egyrészt, ahogy előttem is írták, átpolitizálódott minden, beette magát a méreg a családokba is, másrész a folyamatos áremelkedések, drágulások következtében évről évre egyre költségesebbé vált ezeknek az összejöveteleknek a megszervezése, lebonyolítása, így szép lassan fokozatosan kezdtek ezek az alkalmak megritkulni, míg meg nem szűntek teljesen. Felbomlottak a nagy családi közösségek. Nem csak nálunk, hanem társadalmi szinten. Ma már messze nincs az az összetartás családtagok között, mint ami 30-40 évvel ezelőtt volt. Atomizálódtak a családok. Mindenki el van a saját kis problémáival a saját kis életével a saját kis mikroközösségében. Ma már nincs az a nagy összetartás és összejárás, mint ami gyerekkoromban volt. Sokan külföldre is költöztek, ők már csak vendégségbe járnak haza ritkán, évente 1-2 alkalommal, így még távolabb kerültek a családtagjaiktól. A régi családi, rokoni összejövetelek nagyon-nagyon jók voltak. Rengeteg nevetéssel, jó hangulattal, összetartással, egymás iránt érzett tisztelettel és szeretettel teljesek. Ma már nincsenek ilyenek nálunk. Szinte teljesen megszűntek. Néha egy-két rokon eljön pár napra, vagy mi megyünk 1-2 napra, ezeket az alkalmakat is szeretem, de ez már messze nem olyan hangulatú, mint amikor összejöttünk 10-15-en vagy akár 20-an és jókat ettünk-ittunk, dumáltunk, játszottunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Meg soha nem ér rá senki. Mindenki szalad állandóan a saját dolgára, nincs már az, hogy rendszeresen időt szánunk egymásra, meghallgatjuk egymást, figyelünk egymásra. Igen-nel szavaztam, de ez inkább a múltnak szólt, nem a jelennek.

Ritkán van, az is öreganyám mániája. Sose megyek, amúgy nem tárjuk a kapcsolatot.

Az én részemen nincs ilyen, a párom oldaláról szokott lenni, elvagyok

Sosem szerettem ezeket, szerencsére a nagyszülők halálával ezek az összejövetelek is elmaradoztak. Sosem szerettem számomra idegen és teljesen más értékrendű, anyagi és mentális helyzetű emberekkel tölteni a szabadidőmet, ünnepnapokat.