Elmenni az ilyen családi összejövetelekre vagy sem? Melyik jobb?

Mindig rendszeresek voltak ezek a családi összejövetelek és értelemszerűen nekem is már a kezdetektől fogva, pici korom óta részt kellett vennem rajtuk, ebbe nőttem bele. A rokonaimról van szó, tehát a "jóformán nem is ismerem őket" nem azt jelenti, hogy nem tudom ki ül velem szemben (max. egy-két rokon házastársára igaz az, hogy új arcok). Akkor inkább úgy fogalmaznám, hogy nincsen hozzájuk semmi közöm, nem tudunk mit kezdeni egymással, nincsen semmi közös pont és nem a szó szoros értelmébe véve "ismeretlenek".

Viszont pontosan arról van szó, hogy ők is úgy tesznek mintha én nem lennék ott. Gyerekkoromban (és akkor még értelemszerűen jobban untam, nyűglődtem) is mindig csak ott kellett ülni csendben, mozdulatlanul és hagyni, hogy a felnőttek beszélgessenek, szórakozzanak. Tulajdonképpen most is nagyjából ennyire vagyok belevonva ebbe. Senki nem jön oda hozzám és én is hiába megyek. Ilyenkor a közelebbi családtagjaim sem velem foglalkoznak, tehát velük sem tudom elütni az időt. Sokszor abszolút nem is tudnék hozzászólni a témákhoz, mert olyan dolgok merülnek fel, amikről én nem tudok semmit (például sokszor előkerülnek múltbéli emlékek, sztorik élmények stb. és akkor megvitatják ki mire emlékszik, ki kivel találkozott és egyebek, de én akkor még nem is éltem vagy voltam max. 5 éves). Az pedig senkit sem érdekel, hogy velem mi történik, mi érdekel stb., tehát saját témát sem tudok felhozni. Nem állítom azt sem, hogy soha nem hallottam még tőlük semmi érdekeset, tanulságosat vagy szórakoztatót, mert hallottam. Viszont nekem még így sem nagy öröm órákon át ott zsibbadni úgy, hogy nem tudok mit csinálni, nem tudok beszélgetni senkivel sem és úgy ülök ott mint egy magyarul nem beszélő utcai kéregető, akit csak beengedtek az eső elől. Emiatt már kínomban muszáj kitalálnom magamnak valamit (pl. telefonozni, olvasni), mert megpusztulok.

21 éves vagyok.

Amúgy nem olyan távoli rokonokról vagy ismerősökről van szó, tehát a kérdésben említett rokonok a szüleim testvérei, illetve az unokatestvéreim és családjaik. Viszont őket is sokkal távolibbnak érzem, mert nincsen közöttünk semmi kapcsolat.