Férjem testvére bunkó velem 4 év és egy gyerek után. Mit tegyek?
Sziasztok!
Előrebocsátom, hogy hosszú lesz, de szerintem fontos a szitu megértése miatt!
Igazából nem várok megoldást, inkább csak kiventillálnám, illetve kíváncsi vagyok kívülállók véleményére, én már szerintem nem tudom objektíven személni a dolgot.
Férjem és én több mint 4 éve vagyunk egy pár, egy éve házasodtunk össze, januárban megszületett első közös gyermekünk. Férjem a szerelmem és a legjobb barátom egyben, mindent megbeszélünk, nagyon kedves, segítőkész, jó apa. Kissé konfliktuskerülő. A szüleivel jó a viszonyom, kedves emberek, a bemutatás óta kedvesen állnak hozzám, bár volt némi surlódás az esküvő kapcsán (hol nincs), de elfogadták ezt is, nem neheztelnek ránk.
Na de férjem testvére...férjemnek van egy bátyja, aki 5 évvel idősebb nála, 36 éves jogász. A megsimerkedésünk után fél évvel külföldre költözött, munka miatt, azóta kint él, évente 3-4-szer jár haza. Ő rajong a férjemért, legalábbis még most is úgy beszél hozzá, úgy becézi, mintha kisgyerek lenne (plusz úgy is kezeli néha). Kezdetben ez is idegesített, de már inkább csak mosolygok rajta. A szüleivel, akik mindent megadtak neki úgy beszél mint a kutyával, a köszönöm, kérem szót hírből sem ismeri, ugráltatja őket, elvárja, hogy most is mindenben segítsék, pl kifestette velük a szülei által vett lakást...az asztalnál, ha kávét "kér" akkor megkocogtatja a poharat...és anyósm ugrik és hozza (ő ilyen, ez más téma, még a régi családmodell uralkodik erőteljesen).
A kezdettől bizalmatlan velem, inkább csak elviselt. Egy ideig próbáltam jó benyomást tenni, kérdeztem a munkájáról, másról nem nagyon tudtam, ha átjött akkor direkt sütöttem sütit, azt kegyesen elfogadta. Aztán meguntam hogy levegőnek néz, konkrétan szerintem összesen ha két kérdése volt felém. Mindig úgy beszél a férjemhez, mintha egyedül lenne...minden ünnepekkor hazarepül, ilyenkor kell ezt elviselnem, eddig ki is bírtam azt az évi pár napot, max a férjemnek puffogtam négyszemközt. Férjem egyébként tisztában van a vele, ő azt mondja, a testvére ilyen és kész. Mondtam, hogy szerintem a bátyja egy tipikus nárcisztikus egoista, nem ellenkezett :)) Amikor kint voltunk és meglátogattuk a bátyját, akkor volt két olyan gonosz megjegyzése, amit már férjem sem tűrt, akkor mellém állt és jól kiosztotta (az egyik beszólás arra utalt, hogy én az öccse pénzére hajtok, a másik arról szólt, hogy én miért készülődöm annyit indulás előtt, itt anyósomat is sikerült ellenem hergelnie). Na ekkor eldöntöttem, hogy én, ha lehet minél kevesebb interakcióban szeretnék lenni ezzel az emberrel, amikor haza repült az újdonsült nőjével (külföldi, 40 éves szintén jogász nő), akkor kibújtam a találkozás alól a terhességemre hivatkozva.
Na és most, hogy megszületett a kisfiúnk mi változott? Semmi...UGYANÚGY levegőnek néz engem, akkor is, ha a gyerek rajtam csüng, KÖZBEN becézgeti, bóhóckodik a gyerekünknek...mert a gyerek az olyan mint az öccse, őt szereti...hiába az én gyerekem is...NA de én ezt nem bírom elviselni!! A hideg futkos a hátamon, amikor a gyerekemhez ér, meg felveszi, gügyög neki...eszembe jut, hogy milyen rosszindulatú és bunkó szokott velem lenni, és egyszerűen NEM akarom, hogy egy ilyenember a fiam közelében legyen...nem tudom, hogy a hormonok miatt reagálom le így, de egyszerűen nem megy...a fogamat össze kell szorítanom, hogy ne szólaljak meg...ja mert most én is úgy teszek, mintha nem létezne, HÁTHA leesik neki a tantusz, de semmi...
A fő bajom, hogy valószínűleg egyszer haza fog költözni, és akkor sűrűbben akarná látni a férjem és a gyerekünk. Amásik pedig, hogy nyáron hazarepül majd a nőjével, és gondolom jönnének babalátogatóba...én már most kész vagyok ettől idegileg, hogy majd itt kellne bájolognom egy általam utált személlyel és nőjével (aki persze nem akar gyereket soha), akire szintén nem vagyok kíváncsi. De persze férjem biztosan szeretné ezt, mert ő meg végtelenül udvarias és kedves.
Szerintetek jogos, hogy nem akarom látni őket? Vagy a férjem kedvéért viseljem el azt az évi pár alkalmat és kész? Na de mi van, ha majd hazaköltözik? Valahol határt kellene szabni, vagy kerek perec megmondnai neki, hogy minősíthetetlen a viselkedése? Ne büntessem a barátnőjét, mert ő nem tehet róla és legyek én a felnőttebb?
Köszi, ha eddig eljutottál, egy hős vagy!
Ha még véleményt is írsz, akkor szolgád leszek a túlvilágon! :D
37.
Eskü nem vagytok normálisak.
Miket irkáltok itt?
Kérdező a jogász géniuszok, mit dolgoznak külföldön?
Főleg magyar végzettseggel a balfék sógor?
(Kötekedőknek: nyugi van diplomám)
46 os, mit írkálnak, provokálnak.
Ennyire képesek, tehetetlenségükben vinnyognak es marnak körbe, mert a nyomora szorítja mint a satu
47.
Én is így gondolom. Vagy ennyire buták. ;)
(46. voltam)
46., diplomata, főként összefoglalókat ír törvénytervezetekről egyik nyelvről a másikra. Nem azért írtam meg, hogy jogász mert ez szitokszó lenne, csak hogy nem egy tanulatlan paraszt. De persze sokszor hangoztatja, hogy ő milyen fontos a munkát végez :)
(Ja és nekem folyamatban a phd természettudományos területen, mielőtt valaki ezzel jönne 😃)
De ha gyerekvállalás elött is tudtad, hogy egy ilyen embernek köze lesz a gyerekedhez, most mit szeretnél?
A bosszú eszközeként használni a gyereket, vele zsarolni a férjed, hogy ne találkozzon a testvérével?
Nem értem.
50.
Ugyan kérlek, ez semmit nem jelent.
Nézd meg jogászok, hova juttatták az országot. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!