Amióta babát várok, sokszor fáraszt a férjem kislánya, pedig korábban sosem volt ilyen. Mit tegyek?

Ez a hormonok miatt van. Onuralom gyakorlasa a feladat :)

Osztonlenyek vagyunk, es a Joistentol agyat is kaptunk, hogy hasznaljuk. Ezert az osztonok nem irhatjak felul a viselkedest ebben az esetben, kedves utolso.

Nálunk ugyanez a helyzet detto, a kislány is pont ennyi idős és én is babát várok. Annyi a különbség, hogy páromnál van a kislány elhelyezve és mi neveljük. Kéthetente látogathatná az anyja, de 3 éve nem láttuk. Én is ugyanezt érzem most mint te, hogy idegesíts sokszor a kislány. Eddig semmi baj nem volt vele, de elkezdte próbálgatni a határait amit én nem viselek olyan jól. Eddig ha valamit mondtam neki egyből ment, csinálta, eszébe nem jutott volna visszaszólni. Hát most elkezdett szemtelenedni. Nem durván, de azért próbálkozik sokszor. Az utóbbi időkben én neveltem nem is volt semmi baj, de most hogy babát várok engem is elkezdett idegesíteni. Mikor reggelente viszem oviba, vagy megyek érte, mikor vinnem kell külön programokra, dokihoz stb..akkor eszembe jut hogy ezekkel a dolgokkal az anyjának kellene bajlódnia nem nekem. Vagy amikor épp kinövi a ruháit, új harisnya, vagy most épp ez az angry birds nyavaja, mindig van valami amire költeni kell akkor is eszembe jut, hogy az én/mi pénzünk megy erre az anyja 1 forintot nem adott évek óta. És ez mostanában kezdett el zavarni, mikor belegondolok hogy ha majd ugyanennyi pénzünk lesz 2 gyerekre hát bizony lehet a sajátom előrébb lesz. Amúgy ilyen kérdéseket ide én nemnagyon tennék ki, mert amikor én ilyen témába írtam ide ki, mindig csak az osztásokat kaptam. AZt senki nem nézte, hogy a gyerek anyja szarik a kislányra, mindenki csak azt látja hogy én ilyen meg olyan vagyok.. Annyi könnyítésem van, hogy hétvégén sokszor a nagyszülők elviszik, de vasárnap dél körül már kezd gyomoridegem lenni, hogy nemsoká hozni kell haza. És 2 percig be nem áll a szája, csak mondja mondja, fürdés, meseolvasás stb.. Remélem én is hogy ezek csak a hormonok, de én úgy gondolom ha megszületik a babám ezek a dolgok csak fel fognak erősödni:( Próbálom a kislányt is úgy nevelni mintha saját lenne, hogy legyen partner a dolgokban, de neki se egyszerű, mert sokszor csúnya dolgokat mondogat a még meg sem született tesójára, másik pillanatban meg nagyon várja. SOkszor beszélgetünk erről, de féltem is a babát, hogy valamit ne agyja isten tesz majd a kisbabámmal és ez miatt is rossz érzésem van felé. Tudom, hogy testvérféltékenység sokszor van, de azt is tudom hogy tuti nagyon kiakadnék ha csak egy rossz mozdulatot is tenne a kicsi felé. Szóval ez nehéz nagyon. Eddig azt gondoltam ugyanúgy szeretem, mint a sajátomat, de egyre inkább rá kell jöjjek, hogy aranyos, kedves, kis cuki de nem a sajátom. Neked könnyebb a helyzeted, mert 2 hetente találkozol vele. EZt az egy-két napot kibírod. A lényeg, hogy bármit is gondolsz szeresd a kislányt. Nem kell úgy szeretned, mint a sajátodat ezt szerintem senki nem várja el, legalábbis én már így gondolom. Nálatok szerencsére ott az anyukája, neked nem kell őt helyettesítened. Te legyél csak a "barátnője", beszélgess vele sokat, játszatok sokat. Nagy könnyítés ha szervezel előre programokat arra a 2 napra. Én magamról tudom ha csak hazajövünk és elkezd lógni rajtam, hogy ezt vagy azt játszunk sokszor nincs kedvem és idegesít. Én ezt meg szoktam előzni, hogy ovi után kitalálok olyna programokat amihez nekem is kedvem van és akkor mind2-en jól érezzük magunkat, olyankor vele is könnyebb. Nála most az új őrület, hogy el szoktam vinni a szomszédos bevásárlóközpontba mozgólépcsőzni. Azt élvezi nagyon, hogy már egyedül is mehet rajta, addig meg barátnőimmel szervezek oda találkát. Vagy még télen elmentünk fagyizni. Azt is élvezte, hogy ő télen ehet fagyit, mert senki nem engedi neki. Vagy elmegyünk játszótérre, vagy a bevásárlást ovi utánra időzítem és szeret ő is jönni segíteni tolni a kocsit, megkeresni a polcon a kböző árukat. Szóval ilyen "kincskeresőt" játszunk. Vagy csinálok neki vicces feladatokat amikkel 1-2 órát elvan itthon mikor hazaér. Mire megcsinálja már mehet fürdeni, alvás. Szóval ilyenekkel tudsz könnyíteni, a lényeg hogy ne görcsölj rá és ne akarj az anyja lenni. Este pl. nálunk már 8kor mese, fekvés és alvás van. Éjfélig sose fekszek le és ott is még egy csomó időm van kettőnkre párommal. Bocsi ha hosszú lett, de szerintem teljesen normális amit érzel. Persze ott egy kislány aki sajnos ilyen helyzetbe került, de attól neked is lehetnek érzéseid.