Férjem testvére bunkó velem 4 év és egy gyerek után. Mit tegyek?
Sziasztok!
Előrebocsátom, hogy hosszú lesz, de szerintem fontos a szitu megértése miatt!
Igazából nem várok megoldást, inkább csak kiventillálnám, illetve kíváncsi vagyok kívülállók véleményére, én már szerintem nem tudom objektíven személni a dolgot.
Férjem és én több mint 4 éve vagyunk egy pár, egy éve házasodtunk össze, januárban megszületett első közös gyermekünk. Férjem a szerelmem és a legjobb barátom egyben, mindent megbeszélünk, nagyon kedves, segítőkész, jó apa. Kissé konfliktuskerülő. A szüleivel jó a viszonyom, kedves emberek, a bemutatás óta kedvesen állnak hozzám, bár volt némi surlódás az esküvő kapcsán (hol nincs), de elfogadták ezt is, nem neheztelnek ránk.
Na de férjem testvére...férjemnek van egy bátyja, aki 5 évvel idősebb nála, 36 éves jogász. A megsimerkedésünk után fél évvel külföldre költözött, munka miatt, azóta kint él, évente 3-4-szer jár haza. Ő rajong a férjemért, legalábbis még most is úgy beszél hozzá, úgy becézi, mintha kisgyerek lenne (plusz úgy is kezeli néha). Kezdetben ez is idegesített, de már inkább csak mosolygok rajta. A szüleivel, akik mindent megadtak neki úgy beszél mint a kutyával, a köszönöm, kérem szót hírből sem ismeri, ugráltatja őket, elvárja, hogy most is mindenben segítsék, pl kifestette velük a szülei által vett lakást...az asztalnál, ha kávét "kér" akkor megkocogtatja a poharat...és anyósm ugrik és hozza (ő ilyen, ez más téma, még a régi családmodell uralkodik erőteljesen).
A kezdettől bizalmatlan velem, inkább csak elviselt. Egy ideig próbáltam jó benyomást tenni, kérdeztem a munkájáról, másról nem nagyon tudtam, ha átjött akkor direkt sütöttem sütit, azt kegyesen elfogadta. Aztán meguntam hogy levegőnek néz, konkrétan szerintem összesen ha két kérdése volt felém. Mindig úgy beszél a férjemhez, mintha egyedül lenne...minden ünnepekkor hazarepül, ilyenkor kell ezt elviselnem, eddig ki is bírtam azt az évi pár napot, max a férjemnek puffogtam négyszemközt. Férjem egyébként tisztában van a vele, ő azt mondja, a testvére ilyen és kész. Mondtam, hogy szerintem a bátyja egy tipikus nárcisztikus egoista, nem ellenkezett :)) Amikor kint voltunk és meglátogattuk a bátyját, akkor volt két olyan gonosz megjegyzése, amit már férjem sem tűrt, akkor mellém állt és jól kiosztotta (az egyik beszólás arra utalt, hogy én az öccse pénzére hajtok, a másik arról szólt, hogy én miért készülődöm annyit indulás előtt, itt anyósomat is sikerült ellenem hergelnie). Na ekkor eldöntöttem, hogy én, ha lehet minél kevesebb interakcióban szeretnék lenni ezzel az emberrel, amikor haza repült az újdonsült nőjével (külföldi, 40 éves szintén jogász nő), akkor kibújtam a találkozás alól a terhességemre hivatkozva.
Na és most, hogy megszületett a kisfiúnk mi változott? Semmi...UGYANÚGY levegőnek néz engem, akkor is, ha a gyerek rajtam csüng, KÖZBEN becézgeti, bóhóckodik a gyerekünknek...mert a gyerek az olyan mint az öccse, őt szereti...hiába az én gyerekem is...NA de én ezt nem bírom elviselni!! A hideg futkos a hátamon, amikor a gyerekemhez ér, meg felveszi, gügyög neki...eszembe jut, hogy milyen rosszindulatú és bunkó szokott velem lenni, és egyszerűen NEM akarom, hogy egy ilyenember a fiam közelében legyen...nem tudom, hogy a hormonok miatt reagálom le így, de egyszerűen nem megy...a fogamat össze kell szorítanom, hogy ne szólaljak meg...ja mert most én is úgy teszek, mintha nem létezne, HÁTHA leesik neki a tantusz, de semmi...
A fő bajom, hogy valószínűleg egyszer haza fog költözni, és akkor sűrűbben akarná látni a férjem és a gyerekünk. Amásik pedig, hogy nyáron hazarepül majd a nőjével, és gondolom jönnének babalátogatóba...én már most kész vagyok ettől idegileg, hogy majd itt kellne bájolognom egy általam utált személlyel és nőjével (aki persze nem akar gyereket soha), akire szintén nem vagyok kíváncsi. De persze férjem biztosan szeretné ezt, mert ő meg végtelenül udvarias és kedves.
Szerintetek jogos, hogy nem akarom látni őket? Vagy a férjem kedvéért viseljem el azt az évi pár alkalmat és kész? Na de mi van, ha majd hazaköltözik? Valahol határt kellene szabni, vagy kerek perec megmondnai neki, hogy minősíthetetlen a viselkedése? Ne büntessem a barátnőjét, mert ő nem tehet róla és legyek én a felnőttebb?
Köszi, ha eddig eljutottál, egy hős vagy!
Ha még véleményt is írsz, akkor szolgád leszek a túlvilágon! :D
válasza:Mar reg el kellett volna igazitani. Mi az, hogy hozzadvagja, hogy aranyaso vagy, aztan ugy jarkal hozzatok, mintha mi sem tortent volna?
En is rosszban vagyok a ferjem testverevel mar egy eve, nemreg anyosommal babacuccokat kuldetett nekunk. Megkoszontem, de nem voltam elajulva, nincs elfelejtve, hogy viselkedett velem. Bar szerencsere a mi esetunkben a ferjem abszolut kiall mellettem, es nem turte el a huga stilusat.
válasza:Öszintén szólva szerintem túlzó a reakciód, semmi rosszat nem tesz neked, csak éppen nem ois foglalkozik veled. Ebben semmi bunkóság sincs, nem kellene ezen pörögni.
Másrészt azon heccelni magad, mi lesz, ha EGYSZER MAJD hazaköltözik, enyhén szólva is beteges ötlet.
Ha meg itt lesznek, akkor sem lesz naponta nálatok (meg addig ezerszer lehet más párja is), ha néha eljön(nek), akkor sem kell bájologni, egyszerüen csak udvariasan viselkedsz, a szórakoztatást meghagyod a férjednek.
válasza:Ha itritál a viselkedése, ne add oda neki a babát, ha a férjedtől elvenné, mondd meg, hogy el kell vinned etetni, pelenkát cserélni, akármi. Ha észreveszi, hogy csak tőle veszed el, akkor mondd meg, hogy ha majd veled is tud viselkedni, akkor újra tárgyaljátok a témát. Miért kéne neked nyelned, ha te nem vagy olyan kedvesen, udvariasan konfliktuskerülő, mint a férjed? Mondd meg, hogy nem akarod, hogy a fiad azt lássa, hogy mások így bánnak az anyjával.
Már csak miatta se hagyd magad. Én apósomtól vettem el így, jelezve, hogy a gyerekhez anya is tartozik és aki nem tiszteli legalább emberként, az a babához se jut sokkal közelebb. Nem lettünk haverok, máig úgy beszél néha, mintha nem lennék a szobában, de megkerülni már nem próbál.
Sok erőt kívánok!
válasza: válasza:Figyelj, érthető, hogy nem tetszik neked a bunkósága, de ha a férjed elfogadja őt ilyennek, akkor ez van. Az ő gyereke is a fiad, neki is joga van eldönteni, kivel van kapcsolatban a gyerek, ha szeretné, hogy lássa a bátyja, akkor el kel fogadnod.
Nem kell vele jópofiznod, nem kell vele beszélned sem, de azt se várhatod, hogy a férjed kvázi szakítsa meg a kapcsolatot vele, mert neked nem tetszik, hogy a gyerekek babusgatja.
válasza:Én eljutottam addig a korig, 47 éves nöként, (nincs hosszú ö-m elnézést) hogy MÁR nem türök, es abszolút engem mar kötelezni se lehet erre, semmi nevében!
Egyszeruen kivonnám magam es a gyerekem is ebböl a hatborzongató helyzetböl, ez a langyi engem nem sertegetne! Meg a végén molesztalja a gyereket! Úgy odavan a kisfiúkért látom, csak a nöket nem bírja!
Ha teged nem bír, bízhatsz abba, hogy szereti a gyereked?
En nem talalkoznak vele soha többet, tölem allhatna tótágast anyósom es a ferjem, miutan engem megsértett nincs mit nala, vagy körülötte keressek!
válasza: válasza:Ja es a gyereked te kell megvédd ettöl!
Nem vonhatod meg a vállad es dobd a farkasok elé, hogy hát az apjáé is, tegyenek vele amit akarnak!
válasza:"egyszerűen NEM akarom, hogy egy ilyenember a fiam közelében legyen"
Akkor nem a férjeddel kellett volna gyereket vállalnod. De te öt választottad és vele közvetve a családját, tudtad, milyen a bátyja, tudtad, hogy a gyereked kapcsolatban lesz vele.
Egy kicsit túltolod. Minek akarsz határt szabni, annak, hogy nem vagy neki szimpi és ezért nem igyekszik beszélgetni veled? Hát, sz*r helyzet, de nem tragédia, jobb, mintha folyamatosan uszítaná a családot ellened, heti szinten.
Ahogy írják, a férjed gyereke is, lehet, hogy neki meg a te valamelyik rokonod nem szimpi, most mit szólnàl, ha azt mondaná, nem nyúlhat hozzà a gyerekhez pl. a testvéered?
Ha a férjedet választottad, fogadd el, hogy ő is dönthet a gyereke kapcsolattartása kapcsán, ez ilyen. Egyesek itt túlzásba esnek, hogy meg kell védeni a gyereket, mitöl? Meg miért kellene muszájból kedvelnie téged a sógorodnak? Ez nem elvárható, hogy csak akkor szeretheti a fyereked, ha téged is szeret.
válasza:Döbbenetesen érthetetlen, hogy egy magadfajta felnőtt ember egy ilyen hétköznapi kérdésben hogy nem tud dönteni! Nem vagyok meggyőződve róla, hogy valódi a bő lére eresztett kérdés! Aki számomra kellemetlen ember, azzal nem találkozom! Ez ennyire pofonegyszerű, kérdező! Elmész otthonról. Mozi, színház, barátnő, konditerem. Ha meg nem akarsz olyan gyakorisággal elmenni, ahogy ő jönne, akkor a kedves férjed közli vele, hogy most nem jöhet.
2-es, komoly baj van az értékrendeddel, ha szerinted semmi probléma azzal, ha valakit levegőnek néznek! Ideje megtanulnod, hogy az ignorálás is bántalmazás. Az embernek alapvető joga van ahhoz, hogy észrevegyék! És ezt más helyzetekben, pl szolgáltatóknál te is elvárod, akkor pont a családban ne várnád el?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!