Jól érzem, hogy cserben hagyott a család?

Én azért nem hívtam fel a családtagot amikor beteg volt, mert fogalmam sincs mit érzett amikor ilyen hírt kapott, azt hittem az ilyet nem is lehet lelkileg feldolgozni, úgy gondoltam, a háta közepére se kívánja, hogy még én is kérdezgessem meg sajnáljam, esetleg bőgjek a telefonban neki, mert nagyon féltem, mi lesz vele

Ettől függetlenül amikor találkoztam vele mindig megkérdeztem hogy érzi magát és hogy tudnék segíteni, de többet nem tudtam tenni sajnos

Borzasztó érzés a tehetetlenség, de ezt most te érzed a leginkább

Biztosan keresni fognak, de ez egy teljesen idegen szituáció, valószínű, hogy csak nem tudják mit tegyenek, hogy neked jobb legyen

Az emberek hajlamosak mindent túlbonyolítani, eszünkbe se jut néha, hogy elég lenne néhány kedves szó

A családod biztosan szeret, csak féltenek

Én ismeretlenül is a legjobbakat kívánom neked és kitartást

Azt hiszem, korábbi válaszokban elhangzott minden fontos.

Én csak kitartást és minden jót szeretnék kivánni, mielőbbi gyógyulást!

csak olyanoknak ėrdemes elmondani az ilyet akik nem kezdenek azonal sápitozni és sajnålkozni . mert az nem használ csak téged stresszel.

amugy kitartåst neked .

Attól is tarthatnak, hogy pont rosszkor hívnának, pl. kezelés közben, vagy amikor épp rosszul vagy, ráadásul tényleg nem tudják, mit mondjanak neked, és nem akarnak zavarni.

Ezek a közhelyek olyan hülyén hangzanak, hogy "jobbulást" meg "az idő majd megoldja" meg ilyenek. Üres szavak, ami mindenkinek csak kellemetlen.

Én nem tartom ezt cserbenhagyásnak")

Csak nem szeretnének emlékeztetni téged arra hogy beteg vagy. Teljes szívemből kívánom hogy gyógyulj meg

Az első ember elmesélné neked, hogy a szomszéd néni lányának a munkatársának is volt és most tök jól van, ne aggódj. A második, hogy ő azt hallotta, hogy ez meg az étrendkiegészítő mennyire jó, és mindenképpen vedd meg. A harmadik, miután hallja a hangodon, hogy jelenleg jól vagy, kijelentené, hogy az ő térde annyira fáj, hogy te azt el sem tudod képzelni. A negyedik embernek már fel sem vennéd a telefont.

Pedig hidd el, mindegyik segíteni akar neked, jót akar a maga módján, csak fogalma sincs róla, hogy mi a jó neked. És a hozzászólásaid alapján neked sem. Így jelenleg a legjobb amit tehetnek, hogy nem zavarnak.

Más eset, de ugyanezt érezhetik a családtagok:

Volt egy nagyon jó ismerősöm, meghalt a testvére. 2 nap múlva találkoztunk, és ott ültem csak bambán, azt se tudtam mit mondjak. Úgy gondoltam, lehet egy percre "elfelejtette", én meg pont felhozom. Vagy nem akar róla beszélni. Vagy velem nem akar róla beszélni. Szerintem ez a normális, ha valaki első kézből mindent azonnal tudni akar, nem biztos, hogy a jóindulat vezérli, lehet csak pletyka éhes.