Hogy tudnék kibújni a családi események alól, ha eddig nem tettem semmilyen lépést?
Tudni kell rólam hogy nem vagyok egy erős személyiség, nehezen mondok nemet, meg akarok felelni.
Apukám felőli családdal van egy olyan szokás, hogy mindenki szülinapját étteremben ünnepeljük, a gyerekekét meg az adott szülők lakásán, plusz ott van a karácsony. Két problémám van ezzel. Az egyik, hogy az éttermi ünneplésnél az ünnepelt nem fizet, tehát mindenki más a sajátját, az ünnepeltét összedobva + a magas borravalót fizetik. Na meg ajándékot is kell venni és ők elvárják a drágát. Én vagyok az egyetlen, aki nem keres jól és aki albérletben él, nekem ezek nem férnek bele. Lehet mondani, hogy ez csak évi pár alkalom, ami igaz is, ki lehet bírni anyagilag, de itt jön a másik probléma: nem is kedvelem őket. Ha olyannal megyek étterembe, akit szeretek, akivel jól érzem magam, akkor nem probléma, hogy éppen többet költök az adott programra, de velük csak kínos az egész találkozás, mert nem tudok hozzászólni a témáikhoz, meg nagyon le vagyok maradva tőlük, ők sem foglalkoznak velem, ha megszólalok akkor megfagy a levegő, érzem rajtuk, hogy nem kellett volna megszólalnom. Ebből következik az, hogy a lakásban ünneplés sem a kedvencem, oda is úgy megyek, hogy csak bírjam ki valahogy. A párom nem is jön ezekre, csak az én szülinapomra meg karácsonykor, ő sem keres jól, és nem érzi közel magához őket. Mindig kérdezik a lehető legbunkóbb stílusban (hol hagytad?), hogy hol van, nekem meg mindig magyarázkodnom kell meg kamu kifogásokat mondani. De ha eljön éppen sem érzi jól magát és csak velem beszélget.
Két éve költöztem el otthonról, amíg otthon laktam, még nem gondolkoztam ezen, csak mentem apámmal ezekre, és mivel még tanultam, ő fizette a fogyasztásomat, illetve nem is vártak még el akkor túl nagy ajándékokat. Most viszont úgy érzem, megtehetném, hogy nem megyek ezekre, maximum karácsonyra. Természetesen ezentúl az én szülinapomat sem ünnepelném velük, nem is vártam el soha, csak kialakult egy szokássá.
Már csak az a kérdés, ezt hogyan tálaljam. Az, hogy anyagilag nem fér bele, nekik nem hiszem, hogy indok lenne, mert nem tudják megérteni, ők egy másik világban élnek, meg akkor eddig miért fért bele, ha most nem. Meg akkor a lakásban ünnepelt szülinapokon miért nem veszek részt... Meg persze nem is akarok balhét, nem akarom, hogy a hátam mögött utálkozzanak, és ha mégis találkozunk valamilyen eseményen, akkor még ennél is bunkóbbak legyenek.
Így: NEM megyek, mert nincs rá pénzem, ennyi.
Bár én simán megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó minden szülianpon, névnapon meg anyám kínján részt venni.
Bocs, van saját életem, aminek nem része, hogy átlag havi egy hétvégét családi jópofizáson töltök.
A) terv, hogy megmondod, hogy anyagilag nem fér bele neked és nem kötnek bele.
B) terv, mindig előállsz valami kifogással, ami miatt nem tudsz menni és egy idő után már nem is fognak hívni.
C) terv, megmondod, hogy nincs közös témátok és kívülállónak érzed magad, akinek a társasága nem kívánatos ebben a társaságban ezért szeretnél távol maradni.
"Nem érzem magamat szívesen látva. De nektek jó szórakozást"
Telefon letesz.
Jézusom kérdező, nőj már fel, ennyire nem lehetsz papucs.
Nem kell magyarázkodni sem, nem mész és kész.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!