Sógornőm miért ilyen életképtelen? Vagy csak önző?

Én is abban látom a problémát, hogy anyós csak neki segít.

Amúgy nálunk is hasonló a helyzet, - amúgy világéletemben jóban voltam anyósommal -, majdnem egyszerre szültünk, csak az ő lányának nincs kedve gyereket nevelni, ezért a gyerek születése óta félig a nagyszülők lakik kvázi. Nem mondom, hogy a mi gyerekünkre sosem vigyáztak, de ugye állandóan a variálás ment, hogy most mennek a másik unokáért, most a másik unoka, végül egyszer a férjm összeveszett velük, hogy nem kell akkor többé vigyázni a gyerekre.

Ott volt egy kis sírás, oh, vigyük már a gyereket, míg pl. bevádárolunk, figyelnek rà, de aztán idővel megint elhalt a dolog, ő így feladtuk, mininalizàltuk a kapcsolatot, nem kérjük már meg, hogy figyeljenek rá.

Ez van, amúgy mivel a másik unoka mindig ott van, amúgy se töltöttek a miénkkel sosem sok időt, mert ugye mi figyeltünk a sajátunkra, ők az unokára, mindenben a másik lett az előrébb való.

Talán emiatt is egyre csökken a kapcsolattartás, mert fáj a férjemnek látni, hogy ennyire nincs igényük a mi gyerekünkre. Nekem is fáj, csak ugye nem az én anyám, nem szólhatok semmit (az é részemről amúgy nincsenek szülők).

Szóval, valahol megértelek. Nekünk sem az fáj, hogy nem ugrik a nagyi, hanem hogy a másik unokának nemhogy ugrik, kb. felneveli. Ez a megkülönböztetés f@j.