Hogyan dolgozzam fel?

1. Kérdező! Téged ez a haláleset meglehetősen érzékeny életkorban ért, és valószínűleg ő lett volna az igazi, érzelmileg támogató szülőd, ami anyád nem tud(ott) lenni. Érthető, hogy nagyon megviselt a dolog.

2. De ezen túl kell lépned. Nem azért, mert erkölcsileg kötelező, hanem mert vesztegeted az idődet a fájdalomra.

"1-es, kettőnél is voltam már, és nem lett jobb." Akkor menj el egy harmadikhoz vagy akár egy negyedikhez! Lehet, hogy ők valamiért nem találták meg a hangot veled vagy te nem végezted el a házifeladatot (a terápiás találkozón kívüli munkát).

Ha magadtól nem tudod ezt lezárni, és a testvéred vagy egy barát segítsége nem elég, akkor - ha nem akarsz magaddal kitolni - pszichológushoz kell menned.

05:51

Hülyeségeket beszélsz!Ha két pszichológus nem segített, egy harmadik sem fog!Azérr írsz hülyeségeket, mert te anyáddal/apáddal nőttél fel fogadok!!!!Ezt sosem lehet feldolgozni, sajnos jól írja az 50 éves hölgy.Ha meg mázlis volt, és nem jártál így, ne pofázz olyanba, amiről neked fogalmad sincsen!!!

Nekem sem segített sem pszichológus, sem pszichoterapeuta sem más.Lett egy nagy szerelmem.Nő vagyok, de nem heteró.Szóval egy anyám korabeli nő.Aki érzelmileg kicsit olyan mintha az anyám lenne, egyébként meg nagyon szerelmes vagyok belé, mert már kiskamaszként is a nálam idősebb nől vonzottak, és érte érzelmileg is odavagyok tehát ez egy erős szerelem.Ha vele élhetnék ő tudna enyhíteni a fájdalmon, űrön , más semmi.De erre a pontra is csak 20 felett jutottam el bőven, pedig 11 éves koromban halt meg édesanyám.Ja, és nem is tudtam tőle elbúcsúzni, nem tudtam, hogy beteg, de ő sem.

26N

#13:

"Ha két pszichológus nem segített, egy harmadik sem fog!" Van olyan ismerősöm, aki 10-en van túl, mire megtalálta azt, aki tényleg segíteni tudott neki. Az első 10 sikertelenségében benne lehet természetesen, hogy ő is éretlen (amúgy akkor még gyerek) volt vagy hogy nem volt eléggé együttműködő.

"Ezt sosem lehet feldolgozni" De igen. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy már sosem fog fájni, de egyre kevésbé fog (mint anyámnak a testvérem halála). Ebben is segít a pszichológus.

A kérdezőnek fel kell dolgozni a fájdalmát, különben nem fog tudni továbblépni, és ez a fájdalom sok idejét és energiáját elrabolja. Ez így van az én kisebb fájdalmammal, és az ő nagyjával is.

Az indulatos reakciód alapján még te sem dolgoztad fel a helyzetedet teljesen. Különben nem így reagálnál.

Kérdező!

" apa húga egyáltalán nem beszél a batyjarol, szerintem próbálja ő is elnyomni magában az érzéseket" Az baj, mert akkor sosem dolgozza fel, és ez egy teher marad rajta örökre.

Orulj hogy volt apad!

Az enyem a szemembe halott. A teste sajna el.

A nevet lemostam magamrol hivatalosan.

Legy halas azert mert JO volt hozzad. Szeresd az emleket! Orulj hogy volt neked!

Van akinek nem volt. Latod?

Mondjuk nekem anyukam egy joszivu kedves okos no!

:)

Dehogy kell dokihoz jarnod!

Szeresd magad! Orulj a parodnak.

Orulj az eletnek!

N

"Őrajta azt látom, hogy próbálja elnyomni ezt magában, így ha ő nem hozza fel a szülő elvesztését, nem szoktam erőltetni." Részben vagy egészben azért választottál vagy maradrál ilyen partner mellett, mert ugyanabban a cipőben jár, mint te. Mindkettőtöknek feldolgozatlan fájdalma van, ebben(!) ti egymást nem fogjátok tudni támogatni. Mindkettőtöknek egyéni(!) terápiára van szüksége.

"Dehogy kell dokihoz jarnod!" De, kell. Ha nem kellene, akkor nem lenne ilyen helyzetben, akkor ez a kérdés meg sem születik.

"Szeresd magad!" Azt tényleg kellene.

1. Az, hogy ez a kérdés megszületett, azt jelzi, hogy a dolog elért egy kritikus szintet, a dolog már eléggé fáj neked. Ez jó, mert azt jelzi, hogy változtatni akarsz.

2. Mivel eddig sem egyedül, sem a párkapcsolatod révén nem tudtad megoldani ezt a krízist, szakember segítségét célszerű kérned, és vele együttműködnöd.

3. Az, hogy az eddigi 2 pszichológus nem vezetett eredményre, az nem azért van, mert ezen a pszichológia nem segít. Ez egy bizalmi viszony, és vagy nem volt meg velük a bizalom, vagy nekik a kellő tapasztalat. Vagy te nem akartad elengedni a fájdalmat, mert akkor apád legalább úgy jelen van. Ha már nem fog annyira fájni, akkor apád nem lesz jelen az álmaidban, és ennek elvesztésétől is tartasz.

4. Nekem olyan 13 évesen kezdődött egy nagy bajom, amit 35 évesen kezdtem el megoldani. Te ne várj ennyit, mert magaddal baszol ki! Amíg te és a férjed ezt meg nem oldjátok, addig még ne vállaljatok gyereket inkább!