Bunkóság ha nem hívom át magunkhoz?
Az unokatestvérem látogatóba jön édesanyámhoz.
Anyukámmal szomszédban lakunk, de inkább én mennék át amikor itt lesz az unokatesóm, minthogy áthívjam.
Amíg élt nagymamánk, évente 1-2 alkalommal találkoztunk. Azóta jóval ritkábban.
Igazából sosem álltunk közel egymáshoz, ő jóval idősebb is, mint én, a természetünk meg teljesen ellentettje egymásnak.
Ráadásul ő bejárja az egész lakást, végigszkennel mindent, egy dolog sem kerüli el a figyelmét és állandóan kérdez, mindent tudni akar.
Volt már nálunk és megkönnyebbülés volt amikor végre elment.
Ezért inkább átmegyek én anyukámhoz amikor itt van, minthogy az unokatesóm jöjjön át hozzánk (semmiképp nem tudom kikerülni a találkozást)
Szerintetek?
Már volt nálunk, látta a házunkat. Egyedül jön.
Pont azért nem akarom, hogy átjöjjön, mert ahányszor nálunk járt, mindig bejárta az egész lakást, évek múlva is feltűnt neki, ha valami bútort, vagy háztartási gépet cseréltünk és egyből ment a kérdezősködés.
Esküszöm olyan, mintha lefényképezne mindent és mielőtt jön, átnézi a képeket.
Nincsenek titkaim és nem is fosok.
Egyszerűen utálom, ha valaki végig mászkálja a lakásom, benéz mindenhová, megjegyzéseket tesz.
Én még a tesóméknál se mászkálok be mindenhova és ha a tesómék jönnek, ők se járják be a lakást.
Azért se szeretem, ha nálunk mászkál az unokatesóm, mert 1 héten belül a fél rokonság tud mindent, még olyanokat is, amik nincsenek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!