Egy "szinte" gyerek mire fel alkot véleményt felnőttről, úgy hogy konkrétan más emberről is kell gondoskodnom, magamon kívül? Neki lehet az újév ünneplése, és bulik okoztak fejtörést.

Most tudtam csak meg családtagtól hogy valaki szerint fogytam, és nem nézek ki jól, valóban, lehet hogy nem vagyok toppon de menjen már el valaki dolgozni olyan lelki nyugalomban hogy semmi probléma nem lehet egy stroke-on átesett emberrel. Sajnos fiú gyerekként amennyire lehetett úgy meg is törtem, attól a pillanattól kezdve amikor is a mentőket hívtam, az idegességtől már öklendeztem, és egyszerűen nem tudtam mit csinálni magammal, ott térdepeltem a földön, várva a mihamarabbi ellátást, ekkor jött még a 24-48 órás pokol, dolgozni kellett volna mennem, telefonáltam hogy mi van, erre a nagyon kedves műszak vezetőnek annyi hozzáfűzése volt, mivel már kórházban van a hozzátartozó biztos kezek alatt, így nyugodtan dolgozhatnék... ilyen szemétláda emberek vannak.

Fiatalként nem élem azt az életet, ami a korombeliek mert felesküdtem a családtag ellátására, egy hugyos 21-23 éves kis szar hogyan birkózna meg ezzel? Éljél, dolgozzál ideggel mindennap, üljél szilveszterkor otthon, hogy ne éreztesd azt hogy magára van hagyva a TV előtt a szülő.

Tudják hogy milyen probléma van, és mégis muszáj megjegyeznie hogy fogyhattam, amit egyébként a mérleg nem mutat szerencsére, és én sem érzek változást magamon, mert tartom magamat, csak egy olyannak könnyű észrevenni a rosszat olyanon aki dolgozik, alszik pár órát, majd kel megint, ő meg letudja a munkáját délután, este buli mert mindig csinálnak valami szar összejövetelt.

Én nem reagáltam még erre családon belül, inkább ide írtam ki visszafogottabban a dolgot, mert már a harag sem visz előrébb engem.