Ez szín tiszta szemétség volt a nagymamám, és nagynéném részéről ugye? Sok véleményt légyszi!

Nagybácsim már egy ideje drogozik, így halucinál is dolgokat. A múltkor történt, hogy felmentem nagymamámhoz kajálni, és a nagybácsim is ott volt, illetve a nagynéném, és nagymamám. A konyha eléggé kicsi, ahol éppen ő is kajált, nagynéném is ott volt, szóval mivel nem akartam nyomorogni, ezért bementem a nappaliba kajálni az asztalhoz amin volt egy szürke üres hátizsák. A hátizsákon nem volt semmi, csak egy fekete koponya minta. Miután kajáltam, elvittem magammal az elektromos borotvámat és hozzá a töltőt (múltkor ott felejtettem). A szokásosnál gyorsabban viharzottam el, mert barátnőmmel pont összevesztem. Amikor hazaértem, rá fél órájára jött a telefon hívás nagymamámtól, hogy nem-e vittem el egy kis fekete kockát magammal, ami állítólag a fekete koponya mintás hátizsákon volt (ezért fontos a koponya mintha, mert a fekete kocka könnyen elvegyül benne. Hiába mondtam, hogy nem, mamám újra hívott, vagyis az ő száma, de ekkor már a nagynéném beszélt, hogy vigyem vissza amit elvittem, és őszintén mondjam meg, hogy elvittem. Aztán nagybácsim konkrétan fenyegetett a telefonban, hogy oda a lábamat többet be nem teszem, és eltöri kezem, lábam, és menjek azonnal vissza. Hát mondom vissza megyek eltörni kezem-lábam, tudván, hogy tiszta a becsületem. Mikor bementem az ajtón, rögtön az öklét az arcomhoz szorította, és elmondott mindennek, meg hogy megyünk a haverjához aki rá bízta az a cuccot. Nagynéném mondja, hogy nézzek a szemébe, és úgy mondjam, hogy elvittem vagy nem vittem el. Nagymamám meg hirtelen elkezdett matatni a zsebeimben, ez nem szemétség? Nagynéném meg mondja, hogy miért hagynám a zsebemben. Aztán mondtam a nagybácsimnak, hogy mutassa már meg képen, hogy egyáltalán miről van szó. Hát az nem egy fekete kis kocka volt, hanem egy piros valami. Ekkor mamám mondja neki, hogy ilye tényleg nem volt a táskán (kis kocka sem volt), és biztos nem vittem el. Aztán nézte a mamám a szekrényt alsó pilcát, de nem volt ott, székre állt, megnézte a felsőt is, és ott volt, mert nem emlékezett a nagybácsim, hogy oda tette... Persze ekkor lefagyott, hogy hoppá, és utána nem kért volna egyikük sem bocsánatot... Még nagybácsim jött utánam, hogy nézzem meg neten, hogy mi az a piros valami, amiről kiderült, hogy alkatrész volt, de ő azt mondta róla, hogy abban fontos adatok vannak elrejtve pendriveon, amit úgyszintén beképzelt. Mamám meg mondta neki, hogy kérjen bocsánatot, akkor oda nyögte, hogy bocsánat, de a mamámnak nem jutott eszébe mai napig sem, hogy a zsebemben matatott, és neki is bocsánatot kéne kérnie, illetve a gyanúsítgatásért, nagynéném úgyszintén mai napig nem tette ezt meg.

Már egyáltalán nem járok fel szívesen. Egyszer nagybácsim megsértődött azon egyébként, hogy nem vittem el az autómmal próba körre, amikor megvettem, és a fejemhez vágta, hogy nem tudom hol a helyem, meg ő kétszer annyi idős, mint én. Szóval szóba sem akarok állni vele, nagymamám is csak okoskodik a fotelben, hogy ő mit csinált volna másképpen például mikor munkát kerestem, stb... Nagynénémmel eddig nem volt gondom, de most már rá se akarok nézni ilyen alakítás után. Én nem tudok olyan könnyen felejteni, bizonyos esetekben megbocsátani végképp nem.

Ti hogy lennétek ezzel? Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!