Az ilyen rokont hogy kezelnéd?
Nem vér szerinti rokonom, nem választottuk be egymást az életünkbe, csak így alakult. Soha nem volt különösebben jó a kapcsolat. Mondhatnám, hogy szerencsére nem sok dolgunk van egymással, de ez így nem igaz: Hónapokig rám sem bagózik, se egy email, se egy "hogy vagy". Amivel semmi gondom, mert kölcsönös (bár tudunk egymás életének a főbb történéseiről egy mindkettőnk számára közeli hozzátartozó által). A lényeg, hogy amint segítség kell neki tőlem (a szakmámból kifolyólag), akkor tud írni, kb. mintha mi sem történt volna, mintha puszi pajtások lennénk. Az teljesen természetes, hogy én megcsinálom, átnézem, jogszabályi hátterének utánanézek, pontos munka kerül ki a kezem alól, és persze természetes neki, hogy megcsinálom. Megköszöni, utána fél évig annyi se, hogy hogy vagy, élsz-e még. Ismétlem, gondjaimról, (főleg eü problémák) tud, de ha nem kell neki fél évig tőlem semmi, akkor le vagyok sz@rva, nem tartozom a családhoz.
Ami még zavar, hogy amikor segítség kell, és rám ír, akkor persze jön az álságos "hogy vagy, hallottam X-től, hogy ez és ez van veled, stb." kb. mintha érdekelné, közben nyilván nem érdekli, mert ha nem kellene akkor éppen a segítségem, akkor rám se cseszne.
Kb. 5-6 éve ez van, és már unom.
Hogy kezelnétek?
8-as: a rokonság NEM ERRÖL szól, ugyanis ha CSAK egyirányú a segítség, akkor ott valami nincs rendben, föleg úgy, hogy a rokon abszolút nem áll szóba a kérdezövel, CSAK AKKOR, amikor akar töle valamit.
Ez kihasználásnak nevezik és nem rokoni segítségnek!
Tanulj meg NEMet mondani!
-Te Jóska segítenél nekem ebben a jogi ügyben?
- Nem mert sok munkám van és nem érek rá, de itt van Bandi telefonszáma aki óránként 20 ezer forintos jutányos áron segít neked, csak hivatkozz rám.
vagy
- Persze segítek, de óránként 30 ezer Ft az óradíjam.
Ha a második olyan alkalom után, amikor nem kevés időt, energiát fordítok arra, hogy a szaktudásommal segítsek neki, nem kérdezné meg, hogy mivel tartozik, vagy hogyan tudja viszonozni, akkor a következő megkeresésnél annyit mondanék neki, hogy annyi elfoglaltságom van, hogy nem tudom elvállalni, amire megkért, de ha gondolja, nagyon szívesen ajánlok megbízható, lelkiismeretes könyvelőt / adótanácsadót stb.
Biztos, hogy nem hagynám így kihasználni magamat évekig. Ezt az egészséges határtartást nekem is sokáig kellett tanulnom az életben, de ma már sokkal jobban ki tudok állni magamért, tudok nemet mondani, és nem tartok fenn olyan kapcsolatokat, ahol nem kölcsönös alapon működik egymás segítése, támogatása.
A saját szabadidőm és a saját lelki békém, érzelmi jóllétem fontosabb, mint hogy mások elvárásainak megpróbáljak megfelelni.
Vannak helyzetek, amikor nagyon szívesen, jó érzéssel segítek viszonzás nélkül. Ez, amit Te leírtál, számomra nagyon nem ez a kategória, hanem pofátlan kihasználás a másik fél részéről, amit nem hagynék megcsinálni magammal.
Legközelebb persze vállald el jövő hétre, igyatok meg egy kávét miközben megbeszélitek, akkor X számlaszámra kérnél előre egy összeget, a másik felét ráér ha kész van, mégiscsak családtag. Igérd meg neki hogy nem veszed fel a telefont amíg nem látod a számlán az összeget, aztán tartsd is be. Egy ilyen után nem fog többet keresni :)
Próbáltam, bevált, iszonyat nyugis életem van azóta
"Kb. 5-6 éve ez van, és már unom."
Az 5-6 év alatt összesen kb. mennyi időt fordítottál arra, hogy segíts neki?
Soha, egyetlen alkalommal sem kérdezte meg se előtte, se utólag tőled, hogy mivel tartozik, vagy hogyan tudná neked viszonozni a segítséget?
Soha, egyetlen egyszer sem. Sem azt, hogy mennyivel tartozik, sem azt, hogy hogyan viszonozhatná.
De érted, annyi sem, hogy az íróasztalomra letesz egy táblacsokit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!