Fölényeskedő tiszteletlen kommunikációt hogyan kezelnétek?
Egy rokonommal való gyakori e-mailes, skype-os kommunikációban figyeltem meg, hogy pár hónapja a megszólításokban kerüli a keresztnevem leírását, és pl. úgy írja, hogy: Szia, figyu! vagy egyszerűen - Figyi! - lett nála a megszólításom.
Eleinte próbáltam figyelmen kívül hagyni, hátha észreveszi magát, ezért én gyakran használom a megszólításkor a keresztnevét, de csak nem akar leesni neki.
Számomra ez degradálónak, fölényesnek, passzív agresszív kommunikációnak hat. Ha meg visszaírnék, hogy írjon normálisan akkor persze én lennék a sértődős. Pedig az is a tiszteletlenség jele, ha valaki a másik problémáját csak úgy ignorálja. A háttere miatt kellemetlen, mert egy már elhunyt rokonom kérésére segítek neki időnként fizikai munkákban, és nem várok el cserében semmit, de ilyen kommunikációval kezdem úgy érezni magam ettől mint ha valami csicskának tekintene. Ez így továbbra nem jó, de a kapcsolatot sem akarom feltétlen megrontani.
Neked nem a megszólítással van bajod, hanem nincs kedved neki segíteni. Hát akkor ne segíts! Nem kell hozzá ürügyet gyártani, pont elég az indok: az, hogy nem akarsz. Akkor meg mért kéne?
Nekem eszembe nem jutna azt nézni, hogy valaki a nevemen szólít-e meg vagy sem! Fel nem merülne ez észrevételként vagy problémaként! Én se szoktam a nevükön szólongatni embereket, és ettől még nem vagyok bunkó. Ha pedig valakivel valami bajod van, pl nem tetszik, ahogy megszólít (neki nyilván tetszik, hiszen azért szólít így), akkor szólsz neki. Nem várod, hogy a gondolataidban olvasson. Vonatkozik ez minden kapcsolatodra.
Tehát nem érzékeli, hogy te teszel neki szivességet.
Időnként tájékoztatnám, hogy jelenleg magamnak kell dolgozzak, hogy megéljek és nem tudok sajnos egy darabig szivességből segíteni. Esetleg megadnám a számát annak, akit fel tud bérelni.
Igen, vele magával van bajom, de azért mert úgy érzem a kommunikációban nem adja meg az alapot.
Furcsa amiket írnak egyesek, hogy nem használják mások keresztnevét megszólításkor. Én használom, mert szerintem kifejezi, hogy személyiséghez beszélek, nem tárgyiasítom az illetőt.
Te használod, mert szerinted így jó. Meg kell tanulnod, hogy más meg nem te vagy. Én cukorral és borssal eszem a káposztástésztát, mást meg ezt kidobná a disznónak. Nem vagyunk egyformák, és ami neked norma, az másnak nem az. Ez nem a tízparancsolat.
De igenis nem a megszólítással van a gondod, a kommunikáció már kicsit közelebb áll az igazsághoz: hanem azzal, hogy nem érzed hálásnak. Hát akkor ne segíts neki! Nem kell a halott rokonod kedvéért olyat csinálnod, amihez nincs kedved! Ő se hiszem, hogy azt hagyta rád, hogy egész életedben segíts ennek az illetőnek. Eddig segítettél, és innentől meg nem. Mert nem akarsz. Nem vagy rá köteles! És ha elromlik a kapcsolat, akkor elromlik. Te nem vesztesz vele, mert amúgy se szereted!
Attól függ milyen a levél tartalma. Ha például:
Figyu!
Ásd már fel lécci a kertet kedden!
Béla
Az valóban elég bicskanyitogató stílus, pláne hogy ingyen szívességeket csinálsz neki.
Mellesleg ez a Figyu! Figyi! megszólitás szerintem is bunkó, nem várom el hogy írja ki a keresztnevem, de azért egy Hello! Szia! Hi! stb sokkal kulturáltabban hangzik!
Azzal, hogy nem úgy köszön, hogy “szia Peti. Figyi...”, nem tárgyiasít....és nem is passzív agresszív.
Szerintem túlreagálod, és csak bele akarsz kötni valamibe. Kicsit olyan mintha próbálnál valami okot találni arra, hogy ne segíts neki, ezzel megnyugtatva magad. Ha nem akarsz segíteni, nem kell és kész, inkább legyél őszinte, minthogy mártírkodj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!