Toleráljátok, ha valaki "hirtelen haragú vagyok" jeligére elküld a pokolba?
Nekem van 1-2 családtagom, aki hirtelenharagúnak vallja magát. Ezáltal úgy gondolják, hogy felvannak jogosítva arra, hogy bárkit, bármikor elküldjenek a büdös francba, válogatott trágársággal, bárhol, bármikor bármennyi ember előtt, de olyan mértékben ahogy egy kutyával sem illik beszélni. Minden létező negatív jelzőt tabuk nélkül felhasználva, nagyjából ezt jelenti nekik a hirtelen harag.
Nekem ettől eleve hányingerem, van, és mondjuk az én egyik rossz tulajdonságom az, hogy haragtartó vagyok (na basszus).
Ezt abszolút komolyan is gondolom, és sokáig tartom a haragot.
Tisztában vagyok vele, hogy ez legalább annyira rossz szokás mint a fent vázolt tulajdonság, viszont sokszor igyekszem elengedni a büszkeségem, és inkább nem sértődök meg, mert bár azt tenném, de érzem hogy egy kicsit túlreagálás lenne.
Ellenben amikor már a büdös francba elküldenek bármilyen apróság miatt, akkor egyszerűen nem tudok nem megharagudni.
Viszont ez mindig úgy van előadva, hogy én hisztis, sértődékeny vagyok.
Közben meg ez nem teljesen igaz, tehát pl igaz történet alapján:
Megkérdezem a kedves családtagot, hogy mit mondott (mert nem hallottam, nem értettem) elkezd ordítani, hogy mi a fszt nem lehet ezen érteni, te süket gci hogy itt mindent százszor kell elmondani hogy a magadfajta nyomorult suttyó is megértse etc....
Mindezt azért mert őt aznap a munkahelyén kikezdték.
Aztán másnap úgy szól hozzám, mintha semmi sem történt volna.
Én pedig ignorálom, és még ezután is neki áll feljebb, hogy én mit sértődök meg.
Aztán megmondom, hogy bocs, én meg haragtartó vagyok, és most x hétig nem fogok veled beszélni, mert elegem van a tahó stílusodból.
A kérdés, hogy egy ilyen példa után, ha bármennyi időre is megsértődök, az nem teljesen jogos?Ez lenne a hiszti?
Mielőtt félreértés lenne alapvetően normális a családom, még ha ez nem is úgy jön le, meg ezek sem mindennapos dolgok, de 2-3 havonta van ilyen és nagyon unom.
Egy szó mint száz, én reagálom túl, vagy ez a normális, hogy igyekszem az ilyen embert ignorálni?
(nem élek ilyen emberrel egy háztartásban, de többnyire napi szinten találkozunk, vagy találkoznánk, ha én nem kerülném őket (az adott személyt) egy ilyen megnyilvánulás után)
Én is haragtartó vagyok. Bár én egy kicsit másképp. Magamra haragítom azt aki belémköt.
Pl.:ha valaki felemeli rám a hangját minden érzelem nélkül, normális hangnemben küldöm el a k.rva anyjába, de úgy hogy olyan szinten megsértődik, hogy nem is szól többet hozzám.
Ezzel tehát el is értem a célomat, mert nem fogunk egymással többet beszélni.
Hát az, hogy valaki hirtelen haragú, meg az, hogy egy büdös proli, két külön dolog. Mert amiről te írsz, az már igazi legalja tahóság, ha velem beszélne így valaki, akkor biztosan az életben nem szólnék hozzá mégegyszer, nekem ilyen rokonokra nincs szükségem.
Igaz, én még csak a Mónika-showban meg az utcán a kisebbségiek mellett elhaladva hallottam élőben olyat, hogy emberek ennyire ordenáré módon szólnak egymáshoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!