Toleráljátok, ha valaki "hirtelen haragú vagyok" jeligére elküld a pokolba?
Nekem van 1-2 családtagom, aki hirtelenharagúnak vallja magát. Ezáltal úgy gondolják, hogy felvannak jogosítva arra, hogy bárkit, bármikor elküldjenek a büdös francba, válogatott trágársággal, bárhol, bármikor bármennyi ember előtt, de olyan mértékben ahogy egy kutyával sem illik beszélni. Minden létező negatív jelzőt tabuk nélkül felhasználva, nagyjából ezt jelenti nekik a hirtelen harag.
Nekem ettől eleve hányingerem, van, és mondjuk az én egyik rossz tulajdonságom az, hogy haragtartó vagyok (na basszus).
Ezt abszolút komolyan is gondolom, és sokáig tartom a haragot.
Tisztában vagyok vele, hogy ez legalább annyira rossz szokás mint a fent vázolt tulajdonság, viszont sokszor igyekszem elengedni a büszkeségem, és inkább nem sértődök meg, mert bár azt tenném, de érzem hogy egy kicsit túlreagálás lenne.
Ellenben amikor már a büdös francba elküldenek bármilyen apróság miatt, akkor egyszerűen nem tudok nem megharagudni.
Viszont ez mindig úgy van előadva, hogy én hisztis, sértődékeny vagyok.
Közben meg ez nem teljesen igaz, tehát pl igaz történet alapján:
Megkérdezem a kedves családtagot, hogy mit mondott (mert nem hallottam, nem értettem) elkezd ordítani, hogy mi a fszt nem lehet ezen érteni, te süket gci hogy itt mindent százszor kell elmondani hogy a magadfajta nyomorult suttyó is megértse etc....
Mindezt azért mert őt aznap a munkahelyén kikezdték.
Aztán másnap úgy szól hozzám, mintha semmi sem történt volna.
Én pedig ignorálom, és még ezután is neki áll feljebb, hogy én mit sértődök meg.
Aztán megmondom, hogy bocs, én meg haragtartó vagyok, és most x hétig nem fogok veled beszélni, mert elegem van a tahó stílusodból.
A kérdés, hogy egy ilyen példa után, ha bármennyi időre is megsértődök, az nem teljesen jogos?Ez lenne a hiszti?
Mielőtt félreértés lenne alapvetően normális a családom, még ha ez nem is úgy jön le, meg ezek sem mindennapos dolgok, de 2-3 havonta van ilyen és nagyon unom.
Egy szó mint száz, én reagálom túl, vagy ez a normális, hogy igyekszem az ilyen embert ignorálni?
(nem élek ilyen emberrel egy háztartásban, de többnyire napi szinten találkozunk, vagy találkoznánk, ha én nem kerülném őket (az adott személyt) egy ilyen megnyilvánulás után)
válasza:Kb ezeket a játszmákat futjuk a férjemmel. Ő azzal takarózik, hogy hirtelen felmegy a pumpa, ki kell eresztenie a gőzt, nekem meg fene a pofámat, hogy utána képes vagyok napokig duzzogni, sőt, van, hogy szexmegvonást is alkalmazok.
Hát, nagyon máshogy látjuk.
Szerencsére van számos pozitív tulajdonságunk is, mielőtt jönnének a lapátra vele tanácsok. :D
válasza:Nem tolerálom. Egyik régi legjobb barátnőm volt ilyen. Teljesen jogos a sértődésed. Ahhoz, hogy 2 ember ilyen hangnemű beszélgetést folytasson le nagyon el kell durvulnia valaminek. Itt ez nem történt meg, a hirtelen harag pedig nem válasz.
Az ilyen embereket próbáld meg minél jobban kizárni az életedből.
válasza:Az, hogy nem tudom kontrollálni a mérgem, nem jelenti azt, hogy amúgy nem szeretem az embereket. Nem gond az, ha egyesek nem tolerálják, akkor lemorzsolódnak, és maradnak akik mindennel együtt is szeretnek, és egyik fülükön be, másikon kimegy amit mondok.
Ha valaki (ha rokon ha nem) például elkezdi mondani nekem a facságait, most például a koronavírusról, akkor olyan ideges leszek, hogy felállok, és ott hagyom inkább, hogy pont ne küldjem el a halál fa*ára. De akár a saját anyámnak is megmondom, hogy ku*va hül*e, vagy úgy tesz leaglábbis, és jó lenne ha leállítaná magát.
válasza:13!
De ha tudod, hogy úgyis egyik fülükön be, másikon ki, akkor miért mondasz nekik bármi dühítőt?
válasza:Amikor azt írtad hirtelen harag, azt hittem á
arra érted hogy könnyebben felemeli a hangját, vagy türelmetlenebb, néha indulatos ilyesmi. Ez amit írtál nem hirtelen harag, hanem egy büdös tróger alpári stílus, nem lennék hajlandó én sem elviselni.
válasza:Ugyanez van nálunk a családban. Apám ,,hirtelen haragú" én ,,haragtartó" - de inkább úgy fogalmaznék, hogy ő impulzív és érzelmi bántalmazó, a családon vezeti le, ha bármilyen rossz dolog éri, felbosszantják. Hazajön és ordibál, beleköt bármilyen kis apróságba vagy értetlenkedésbe.
Kifelé minden idegennel alázatoskodó és meghunyászkodó, minket pedig egész gyerekkoromban terrorizált. Érdekes módon mással nem mer így viselkedni, csak azzal, akit ismer. És magamat sem haragtartónak nevezném - hanem bennem mélyebb nyomot hagynak az érzelmek és sokáig emészt egy-egy ilyen kitörés.
Amit az ilyen emberek csinálnak, az nem normális és éretlen, gyerekes viselkedés. Egy felnőtt ember tudja magát kontrollálni. Senkinél sem tolerálom az ilyen viselkedést, inkább megszakítom a kapcsolatot, ha nem ért a szép szóból - apámat kénytelen vagyok elviselni valamilyen szinten.
A határok meghúzása és az érzelmi manipuláció, felsőbbrendű megalázás működött ez ellen - ha a saját kelléktárával támadsz vissza egy ilyen emberre és üvöltözni kezdesz, nem érsz el semmit, csak még jobban belelovalja magát.
válasza:Én nem tolerálom. Bár nem vagyok hirtelen haragú, veszekedni sem szeretek, de ha olyan szinten megaláznának, ordítanának velem, akkor tuti, hogy teli tüdőből ordíbálnék vele én is, hogy fogja be. Én is haragtartó vagyok, simán megsértődöm, és nem érdekelne, a
"bocsi, de hirtelen haragú vagyok" szöveg. Akkor sem beszélek így senkivel. Én egy ilyen szitu után nem sárán találkoznék az illetővel. Egyenes emberként őszintén közölném is, hogy elegem van belőle, nem kell kapcsolatban lennünk. Mindennek van határa.
válasza:Egyszer mond nekem valaki ilyet, aznap látott utoljára. Kevesebbért is kidobtam az életemből kettő ! nálam idősebb rokonomat is, és elhíreszteltem a többi rokon közt, hogy ha megjelenik a kapuban, a kutyát eresztem rá.
Te hogy engedheted az ilyen hangnemet?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!