Úgy érzem, hogy nem szeret a tágabb családom, mit tegyek?

A proli - Mensáros László naplójának 1982-es bejegyzéséből:

"A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan.

Meg van győződve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy őt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekező állásba helyezkedik, s inkább ő üt először, mielőtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van győződve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami őt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával "kivenni a fegyvert a kezéből", amivel neki örökké védekezni kell az "okos" világ ellen, és mindezekért végül elárul.

Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyűbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb).

Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták őket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy ők egymást fölfalják!"

Pont azért nem vagy kibírhatatlan, mert a lelkedre veszed ezeket.

Próbálj meg a szüleid és tesód szeretetéből merítkezni, meg azokéból akik elismernek. Nyilván a kritikát el kell fogadni, de nem a rosszindulatú megjegyzéseket. Tudod, általában az kritizálja a másikat, aki nem bír jó a tulajdonságokkal. Ha megteheted, kerüld el a társaságukat.

AZért kattintottam a kérdésre, mert én is hasonlóan érzek az én családommal kapcsolatban, de elolvasva a részleteket, nálunk azért nem ilyen rossz a helyzet. Engem inkább úgy kihagynak mindenből, nem érdekli őket, mi van velem.

Szerintem tojd le magasról. Nincs szükséged ilyen emberek szeretetére, főleg, hogy ki tudja, mennyire volna igaz, még ha azt is mutatnák feléd.

Nálam is ez volt, csak én férfi vagyok. 26 évesen árván maradtam, de fenn tudtam tartani magam, vegyész diplomával nem kerestem rosszul, és a megörökölt lakáshitelt is tudtam törleszteni. És ha szűkösen is, de fenn tudtam tartani magam. Engem is állandóan a nősüléssel és a családalapítással szekáltak. Minden névnapra, születésnapra elmentem a tágabb családban, mindig mindenkit megköszöntöttem. Nemegyszer olyan csajok is meg voltak hívva, akiket nekem néztek ki, néha már kínos volt az igyekezetük. Aztán 29 éves koromban megtetszett egy nő, aki okos is volt szép is volt, egy év jegyesség után elvettem feleségül. Mindenki eljött az esküvőre és a lakodalomba a családból. Aztán nagyon érdekes volt, hogy bár továbbra is minden családi név- és születésnapra elmentünk megköszönteni minden családtagot (mostmár ketten), az én feleségem névnapját az egész nagycsalád negligálta. Senki sem telefonált, senki nem jött el, egy képeslapot sem kapott az én családomtól.

Ez olyan zokon esett nekem, hogy onnantól én befejeztem a családdal való kapcsolattartást, és évente egyszer, újévet köszönteni emelem meg a telefont egy 5 perces beszélgetésre.