Emberek, akik kiváltak a szülői családból: hogyan tettétek, nem bánjátok?

Hogy kérdésem kicsit érthetőbb legyen: az érdekel, akik már kiváltak a szülői családból, testvértől. Szóval kicsit elhatárolódva, a saját életeteket élitek. Milyen érzés? Nehéz volt ,,kiválni,, úgymond? Esetleg kisebb testvérrel rendelkezőknél nem volt olyan érzés, hogy nem kéne elhatárolódni?

Illetve hogyan csináltátátok? Mármint szépen lassan nem jártatok ,,családi eseményekre,,? (Szülinap, névnap, akármi) vagy egyik napról a másikra kiköltözés és néha hazalátogatás? Vagy abszolút nem is jártok ,,haza,,?

(Érdekel más emberek tapasztalata, hogy elmélkedni tudjak, miként tegyek a saját életemben... Kicsit úgy érzem, hogy visszatart, szétszakít az itthoni családi életem a most kezdődő önállóbb életemtől. A dologban plusz bonyodalom, hogy patchwork családom van, azaz elvált szülők, az egyikük új családot alapított és kisebb testvér is van, itt is eddig aktívan részt vettem a családi életben, plusz a másik szülőnél is jelen vagyok.)