Főként azokat kérdezném, akik kisebb családból származtok, hogy néha nem szoktatok vágyakozni egy igazi nagy családra?

Nagy családunk van mindkét oldalról.

Igy nekem 4-nel több kifogást kell keresni hogy miert nem akarok inni.

Ajandekozas szerencsére nincs, fűnek-fának ajándékozni alapból hülyeségnek tartom.

Csak azért vágysz nagy családra, mert nem ismered a negativ oldalait...

Mi is így vagyunk.Húgomnak 1 gyereke van, nekem eddig egy, de mi a férjemmel még 2-t szeretnénk.

Hátha mire megöregszem nekik is lesz családjuk, és a szép nagy családom körében ücsöröghetek. ;)

Nagyon szép álom, hátha megvalósul.

A kiterjedt rokonság tényleg több probléma, mint öröm.

Nekem kis családom volt, de a tiednél azért nagyobb. A férjem oldala viszont elég kiterjedt.

Ha Karácsonykor, Húsvétkor nem látogatunk mindenkit végig, megsértődnek, így viszont mi semmit nem tudunk pihenni ilyenkor (ha nekünk kéne mindenkit vendégül látnunk, az nyilván ugyanilyen stresszes lenne). Miközben igazából nem állunk közel egymáshoz velük (a férjem se). Különösebb pozitívum nem származik ezekből a látogatásokból.

Az esküvők ugyanez, általában olyasvalaki házasodik akit én láttam mondjuk 2x, de ugye menni kell hogy ne legyen sértődés, és fizetni is. Mi mondjuk a legtöbbször kihúzzuk magunkat ezalól, de anyósomék nagyon számon tartják ezt az értelmetlen oda-visszát, és mindig mennek, pedig őket aztán pláne földhöz vágja a nászajándék.

Egyébként simán lehet, hogy ti is megházasodtok, és lesz egy tágabb rokoni körötök.

Mondjuk a mi esetünkben benne van, hogy a férjem oldala pont az ő élete alatt esett kicsit szét, illetve ő elköltözött a faluból. Hallottam azért olyat ismerősi körben, ahol az unokatestvérek nagyon összetartók. De ez ott is elég sok időt elvitt, ha nem is feltétlenül élték meg a családi összejöveteleket kötelességként, okozott problémákat, konfliktusokat az életben (barátok, hobbi stb).

Nekem már kiskoromban sem sok kapcsolatom volt anyámon és apámom kívül egy rokonnal sem (se nagyszülőkkel, se unokatesókkal). Felnőttként a szüleimmel is megszakítottam a kapcsolatot, jó okom volt rá, de onnantól kezdve tényleg nincsenek rokonaim.

Nem vágytam rá soha, most sem vágyom rá, gyereket sem akarok, nem érzem azt, hogy bármit veszítenék, nincs hiányérzetem. Vannak fantasztikus barátaim, akiket én választottam az életembe, ők és persze a férjem a családom, másra nincs szükségem. Annak is kifejezetten örülök, hogy a férjem családja többezer kilométerre él tőlünk és ritka velük a kapcsolatom, nagyon kedves, aranyos emberek, de nem érzem azt, hogy szeretnék beépülni egy családba, kötelező rokonlátogatásokra járni, stb. Nagyon idegen az egész és ahelyett, hogy vonzana, zsigerből taszít. Ilyen is van :)

Sosem vágytam nagy családra. Elég megnézni itt a GyK-n, hogy mennyi konfliktus van, mennyi aljas, kapzsi, kiállhatatlan rokon, akiket rendszeresen kerülgetni kell bizonyos alkalmakon, pl. karácsony, esküvők stb.

Karácsony előtt és után pl. szabályosan be van feszülve a nép a rokonok miatt. Rendszeresen vannak itt is kérdések arról, hogy hogy állítsák le a követelőző rokont, aki hurcoltatja magát ide-oda autóval pl.

Inkább legyen kis családom, de legyen mindenki normális. A nagy családdal sincs semmi gond, csak a nagy számok törvénye alapján nem szokott felhőtlen viszony lenni.