Mit lehet tenni, ha úgy felzaklattam magam egy családi balhé miatt, hogy nem tudok azóta aludni?
Hosszú lesz.
Van egy nagynéném, Bori, aki idegbeteg, és nem normális. Úgy beszél a 7 éves gyerekével, mint a kutyával, üti-vágja azt a szerencsétlen gyereket, olyanokat vág a fejéhez, hogy "Minek kellett megszületned?" meg hogy "Akkor rohadt volna le a méhem, amikor magamból kinyomtalak!" meg ilyenek. Van egy anyám, aki mindig minent ráhagy a húgára, Borira, és nem tudja és nem is akarja megvédeni magát. Bori anyámat lábtörlőnek használja. Folyamatosan bántsa, lelkileg zsarolja (pl.: mint most is, hogy ha nem megyübk haza hozzá őszi szünetbe, ő megöli magát meg a gyerekét) (480 km-re lakunk egymástól).
Amíg ott voltunk, egyszer nem főzött, reggelre, délre, uzsira, vacsorára csak péksütit ettünk. (És ez nem vicc) Anyám már nem bírta a péksütit, (mert anyám már hétfőn eljött, én csak szerdán jöttem, mert nekünk keddig volt csak tanítás, mert megadták azt a két napot), és mondta, hogy nem kér. Erre megfogta a péksütit, kidobta a kukába, és ami volt a zacskóba, azt is kidobta, és amit én ettem, azt is megfogta, elvette tőlem és kidobta. Majd megint mint egy idegbeteg, elkezdett remegni. Anyám szokásához híven nem szólt semmit, én csak annyit kérdeztem tőle, hogy: "Mi a r.knak kell idegeskedni? Meg mi van akkor, ha nem kér? Majd eszik később?" Erre elkezdett engem izélni, hogy en egy sz.r takony pulya vagyok, én ne pattogjak neki, meg ilyenek. Tudni kell rólam, hogy én anyámért mindig is kiálltam, és sose hagytam, hogy bárki is megbántsa, meg megalázza. Tudtam magamról, hogy nem fogok sokáig bírni idegekkel, és ezért el akartam menni, sétálni egyet, hogy lenyugodjak, mert olyan szinten felidegesített. Csak mondta meg mondta meg mondta a magáét, és én erre mondtam neki, hogy: "Anyád". (Ami két okból gáz az én számból: 1. Mert nagyanyám már meghalt, 2. Mert én vedem anyámat, de közben más anyját szidom, és ez valamilyen szinten ellentétes). Erre nekem jött, megtépedt meg idevágott, elkapta a torkom, én meg hirtelenben hozzávágtam a fejéhez a telefont. Anyám állt közénk. Én eljöttem, anyám jött utánam. Ami mégjobban fájt, hogy anyám még ekkor is a drága tesókáját védte. Anyám egyedül visszament a cuccainkért, folyamatosan Bori beszólogatott neki, meg teli torokból ordibált vele, meg néha-néha anyam odaszólt neki, de nagyrészt tűrte. Összepakolt és eljött. A péntek estét egy másik nagynénémnél töltöttük, szombat reggel jöttünk haza.
Ez pénteken volt ez a balhé. Se péntek este, se ma este (bár már vasárnap van) nem tudtam aludni, mert olyan szinten felzaklat engem ez. Haragszom magamra, amiért rosszul csináltam és rosszul mondtam dolgokat, és ezért anyámat mégtöbb alázás érte. Főleg amikor egyedül visszament a házba. En nem mentem vissza, csak anyám ment fel egyedül, és lehallatszott, hogy ordibál vele Bori. Mit tegyek?
Jézusom! Kétszer el kellett olvasnom, mert ez már nagyon durva! Ha valaki azért felidegesíti magát, mert a testvére most éppen akkor ott nem éhes, akkor ott már nagy gondok vannak!
Nem akarlak megsérteni, de nem lennék a helyedben! És az unokatestvéred helyében se! Ha nekem ilyen anyám lett volna, én nem is tudom mit csináltam volna. De őszintén.
Le a kalappal előtted, hogy így kiálltál anyádért, viszont az anyázás azért már túlzás volt. Tudom, hogy feszült voltál, meg ideges, de azért máskor kicsit jobban válogasd meg a szavaidat, erre figyelj! Az meg a nagynénédet minősíti, hogy annyira nem tudja kontrollálni magát, hogy neked ront meg megtép. Ha megteszi ezt egy "idegen" gyerekével, akkor megteszi ezt a sajátjával.
Azért, mert valaki idegbeteg, depressziós, az nem megvetendő, viszont aki nem kezelteti magát, és a gyermekét meg a rokonait mérgezi a természetével, az már lenézendő és megvetendő. Az a gyerek tudtommal nem kérte, hogy szülessen meg, miért kell ilyenekkel bántani? Ha meg megszülte, vállalja érte a felelősséget. Az ő döntése volt, hogy gyereket vállal, nem a gyerek akart megszületni.
Az ilyen pszichiátriai eset. Kérdezd meg anyukádtól miért védi. Vagy ennyire fél tőle?
Szegény unokatesód....
Helyesen cselekedtél!
Ezek után tőlem akkora pofont kapott volna a nénike, hogy kiköpte volna fogait...
Kitartás! Ne hagyd magatokat terrorizálni!
És valahogy be kéne utaltatni pszichiátriára, mert így unokatesódnak komoly problémái lesznek a traumák miatt :/
Most lehet, hogy én vagyok lemaradva, de nem tudtam, hogy minden kérdéshez oda kell írni, hogy kamu.
Akkor itt van: ez a kérdés kamu.
Most nem azért, de ez miért lenne kamu? Mi olyan hihetetlen ebben? Adott egy család, ahol van 2 lánytestvér. A kicsi kishugi-szindrómában szenved, már kicsi korától kezdve mindig minden rá lett hagyva, bármit megtehetett a nagyobb testvérével, mert az anyja nem szólt rá, meg amúgy is a nagynak kell példát mutatni azzal, hogy hagyja magát. (Gondolom én, hogy így volt.) Ez az évek múltán sem változott. A nagyobbik testvérből egy tutyi-mutyi, szerény, mindenthagyó, alázást, pocskondiázást tűrű ember lett, a kisebb testvérből pedig egy elviselhetetlen, másokat zsaroló és undorító, stresszes, feszült, depressziós ember lett, akit senki nem visel el a testvérén és a gyerekén kívül senki, és másokon vezeti le a felgyülemlett stresszt és feszültséget. Csak jött egy kis bibi: a testvér elköltözött 480 kilométerre. Hát valahogy magához kell láncolnia azt az embert, aki még szereti. Ha nem megy szép szóval, majd megy zsarolással (öngyilkossággal való fenyegetőzés). Egy ideig amíg ott vannak, megy a jópofizás, kedveskedés, aztán pár nap múlva nem tudja tartani magát, elszakad nála cérna azon, hogy a testvére nem akar enni. Fogja, kivágja a kaját. Erre az unokahúga, akibe még egy cseppnyi tartás szorul "fellázad" ellene, és helyreteszi őnagyságát. Ilyenkor jönne a happy end, ami itt most nem jön el: egy durvább kaliberű esetre (megalázza a nagynéni a testvérét) egy durvább kaliberű választ kap (anyázás), és ennek egy durvább kaliberű kimenetele lesz (nagynéni jól megveri unokahugit). A második számú happy end itt megint elmarad, mert az anya, akinek a gyermekét megverték, nem áll ki továbbra se magáért, sem pedig a lányáért.
Ezen mégis mi olyan hihetetlen?
Már nem azért, de neked milyen anyád van? Elárulom, egy picikét se jobb anya, mint a nagynénéd. A nagynénéd megver, elkapja a torkod, és még anyád az ő pártján áll? Ha az én gyerekemre akár csak egy rossz szót is szólna, kivájnám a szemét a testvéremnek, hát még ha meg is tépi meg elkapná a torkát, meg is ölném.
Egyébként meg anyázás ide, anyázás oda, a nagynénéd nem emelhetne rád kezet. Nyilván mindenki volt már olyan helyzetbe, hogy mondott vagy tett olyat, ami nem lett volna helyes, és nem állta volna meg a helyét. Ez tény. De ha mindenkit megvernének azért, mert olyat mondott vagy olyat tett, ami a másiknak sértő, akkor nem lenne épkézláb, egészséges emher a földön. És ennyi erővel akár a kérdező is odaugorhatott volna, és megtéphette volna szépen nagynénit, mert ő is olyat tett, ami kritikán aluli. Nyilván nem azt mondom, hogy jogos volt az anyázás, mert nem volt az. De nehogy már emiatt nekiugorjon egy 16 éves gyereknek, es nehogy már normális legyen az, aki ezek után nagynénike pártjára áll.
Kérdező: meg lehet fordítani a dolgot:
A nagynénéd a saját anyjáért embert ölne, de más anyját (és egyben testvérét) megalázza?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!