Tőletek is folyton szivességeket kérnek a rokonok?

Még a szülői házamban lakunk a párommal. Ide kötött a suli, egyetem és kis ideje itthonról dolgozom. Amint találok jobb munkát, költözni fogunk, vagy lehetőség szerint külföldre megyünk.

De addig úgy érzem megfojt ez a helyzet.

Anyukám keveset van itthon, de amikor itt van, olyan mintha nem lenne életem. Programot csinál nekem, beleszól abba, amit épp csinálok, vagy leszólja "semmiskedés" jelzővel. "csináld meg ezt, aztán azt, utána ide megyünk" s ha nemet mondok én vagyok a rossz, lusta.

Nagyszüleim pár házzal arrébb laknak, ők nagyon sokat adtak és segítettek nekem, kötelességemnek érzem, hogy néha besegítek nekik. De elég sokszor tőle is megkapom, hogy hát ma mit csinálsz, ha nem dolgozol? Mintha nem kéne háztartást vezetnem, tanulnom vagy csak úgy kikapcsolódnom ha épp nincs feladatom.

Nagybátyám felesége kb 2 éve rászokott arra, hogy engem hív hajat festeni. Vagy úgy bármilyen problémával: nem tud csatlakozni a wifire, nem tudja használni az új telefont, új laptopot, tvt, stb-38 évesen. De hogy szinte havonta hivogat a 10 centis haját megfesteni, engem megőrjít. Utoljára fel sem vettem a telefont.

Másik rokon mintha taxiként használna. Többször kellett mennem a lányáért az állomásra. Holott neki is van jogsija, csak fél ott hagyni az autót. Vagy ha nincs itthon a lány, én kellene elvinnem ügyeket intézni az asszonyt. Nem csak elvinni, hanem megvárni és hazahozni.

Mindezt azért mert azt hiszik itthon vagyok és ráérek mindenkit kiszolgálni.

Persze ez utóbbira nemet mondtam, mert már kivagyok az egésszel.

Elgondolkodtam azon, hogy rossz vagyok? Segitenem kéne ott ahol tudok? Valamiért úgy érzem csak annak segítenék, akitől viszonzást is kapok...pl előbb tennék szivességet a barátaimnak, mert tudom hogy én is számithatok rájuk.

Szerintetek ez kihasználás, vagy így megy ez a rokonok közt?

Szívem szerint messze menekülnék innen...