Illik, vagy kötelesség az ilyen jellegű szívességeket viszonozni?
Él az utcánkban egy ismerős idős házaspár, pár háznyira tőlünk. A házaspár Anyósom kollégái voltak régen, és többször segítették szívességből a nehezebben mozgó Anyósomat, mikor hosszabb ideig egyedül élt a lakásban (özvegy volt, a fia - későbbi Férjem - pedig munka miatt messzebbre költözött). Akkoriban még egyik családot sem ismertem. Megismertem aztán a Férjemet, összeházasodtunk, Anyósomhoz költöztünk. Anyósom sajnos pár éve elhunyt. Az ismerős kolléga-házaspár pedig korosabbá vált, és most tőlem várják el, hogy viszonozzam feléjük azt a sok szívességet, amit régen ők adtak Anyósomnak. Nem azt mondom, hogy ne segítsük őket, mert ha tudunk, miért ne. Csak ez egyfajta elvárás lett részükről. Hogy ez jár nekik, hisz ha adták, most vissza is kell, hogy kapják. A régi szívességért fizessek most én szívességgel. Férjemnek ezt nemigen emlegetik, inkább nekem. Hiába nem ismertem őket akkoriban, úgy tűnik, örököltem egy ilyen "rejtett tartozást". És pontosan nem is tudom, mit. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Tényleg tartozom feléjük? Olyasmiért, amit nem is én kértem? Ne értsetek félre, persze hogy segítek ha épp úgy adódik, és tudok is, kötetlenül, kedvességből - de nem tudom, mennyire illik/szükséges elköteleződnöm feléjük... Mennyit vállaljak be feléjük? Kutyakötelességem gondoskodni róluk? Amit adtak (nem pénzben), azt vissza illik adni, kérés nélkül is? Úgy érzem, most a kezükben vagyok, és fogalmam sincs, hogyan egyenlíthetnék. Az idős házaspárnak egyébként van egy középkorú lánya, meg egy unokája, pár utcával arrébb laknak, napi kapcsolatban állnak, de mégis, mi vagyunk közelebb, mi vagyunk elérhetőbbek (ezt többször hangoztatják is), majdhogynem rokonokként kezelnek. S várják, hogy a régi szívességek fejében most önszántunkból kedveskedjünk nekik. Jogosan várják és kötelességünk viszonozni a régi szívességeket? Mi ilyenkor a teendő, mit diktál az illem? Közben én meg próbálok aszerint élni, ahogy tanítják: ha adok valamit, ne várjak viszonzást, semmit sem. Fura egy helyzet.
Köszönöm a tanácsokat előre is.
válasza:Ilyen erkölcsi igénnyel legföljebb a férjed felé lehetnek, hisz az ő édesanyját segítették. Nevetséges, hogy az anyósod segítését neked kéne viszonoznod! Esetleg a harmad-unokatestvéred sógorának a keresztanyjának a segítését is tőled várná valami eszement?
Mondd meg nekik, hogy a férjednek mondják, mert az ő édesanyját segítik.
Amúgy, ha gyereke és unokája pár utcával arrébb lakik, akkor nevetséges férjeddel szemben is ilyen igényt támasztaniuk.
Akkoriban egyébként a férjed tudta/akarta viszonozni valamilyen módon ezt a segítést? Mert a legtisztább ügy, ha akkor viszonozta, és akkor nincs "adóssága" feléjük.
válasza:*az ő édesanyját segítették.
Bocs, elírtam.
válasza: válasza:Nem kötelesség segíteni nekik.
Legelőször is elszeretném mondani, hogy ahogy látom sokat hangoztatják, hogy "adósok" vagytok, de annyira sokat, hogy már bűntudatod van tőle.
Viszont, hogy illik-e vagy nem az más kérdés. Az, hogy segítettek az anyósodnak az egy jó dolog. Ha a férjed közel állt az anyjához, akkor tőle illik, hogy bizonyos szinten viszonozza a szívességeket. Ha ez az idős házaspár neked is segített különféle dolgokban akkor természetesen illik viszonozni a kedvességet.
Fontos megjegyezni, hogy ameddig illik viszonozni a kedvességet az már túl sok, hogy "cselédekké" váltok. Mint ahogy írtad kisegíted őket pár dologban.
Vannak nekik más rokonaik is akik kisegíthetik őket.
Nektek nincs SEMMI kötelességetek eleget tenni a túl nagy követeléseiknek.
Ajánlom, hogy burkoltan valamennyire szóban próbáld többször is hangoztatni előttük, hogy pl: nagyon elfoglalt vagy mostanában, nehéz időszakon mész át, stb...
Így jó eséllyel ha kedvesek akkor nem fognak zaklatni és megbecsülik a segitséget, viszont ha agresszívan reagálnak és azt mondják, hogy ők fontosabbak, akkor tudd, hogy picit beképzeltek.
Röviden: Illik segiteni egyszer kétszer ha úgy gondoljátok, hogy ez jó dolog, viszont ne legyetek "cselédek". Nem kötelességetek kisegiteni őket. Ha hozzátok kedvesek, akkor ti is kedvesek vagytok hozzájuk. Viszont tudatukra kell adni, ha túlzásba esnek, hogy ti jóindulatból segítetek nekik mivel a férjed édesanyjának segítettek, hogy ti nem vagytok kötelesek segíteni nekik és minden csak jóindulatból történik és ne vigyék túlzásba.
De tényleg figyelj arra ne vigyék túlzásba. Egy ilyen dolog elronthatja az életedet a stressztől ha nem vagy boldog és mindig kényszerítenek valamire. TUDNI KELL NEMET MONDANI. AMI SOK AZ SOK.
Persze azt, hogy erőltetik a "tartozást" abból szűrtem le, hogy agresszívnak, rossznak értelmeztem a véleményedet róluk.
Arról, hogy valójában milyenek fogalmam sincs. A végén neked kell eldöntened, hogy mi jó és mi nem, hogy hol a határ.
Remélem valamennyire segíteni tudtam.
Igen, azt valóban nem írtam, mik voltak a régi szívességek. Utcai takarítások, ebédkínálások, vasárnapi süti megosztása, alkalmankénti főzés, bevásárlás Anyósom költségén persze - ilyenekről tudok. Semmi betegápolás vagy felügyelet, házba se nagyon jártak be. És nem a Férjem kérte ezeket, azt hiszem, nem is az Anyósom, a házaspár maga tette, önszántukból.
Valóban van bennem egyfajta bűntudat, mert tényleg azt éreztetik, valami komoly lekötelezettségben állunk. Úgy tekintenek néha a kapcsolatunkra, hogy ami az övék, azt tiszteletben tartatják, ami a mienk, az meg "természetesen" közös, tekintettel a régi jóviszonyra a két család között, ami már akkor megvolt, mikor én még nem is voltam sehol, szóval ez is egyfajta felülkerekedés a részükről (szerintem, de a Férjem szerint nem).
Persze megértem, hogy idősek, és a több támasz és figyelem nagyobb biztonságérzetet ad nekik!
válasza:Igen, és úgy tudom, kaptak akkoriban ők is valamit, ha nem is konkrét ellenértékként, pl. üresen állt a garázs, na azt finoman elkérték használatra. Az utcát meg maguk miatt is takarították, hisz arrafelé jártak nap mint nap.
De tény, amennyire tudom, rendszeresen érdeklődtek az Anyósom hogyléte felől, beszélgettek vele, meglepték valami finommal.
válasza: válasza:Azt irod anyosod par eve meghalt.??? Valami nem stimmel a tortenetben. Mert ha meghalt akkor gondolom azzal egyieoben ennek a vele baratsagban levo hazasparnak a szoros kapcsolata is meg kellett szunjon veletek. Vagy ok veletek (te es ferjed) ugyanugy kozeli viszonyt kezdtek apolni es hoztak a sutijukbol, takaritottak meg az utcatok vagy miii???).
Mert akkor kellett volna ezt egybol lerendezni. Pl. O koszonjuk a sok kedvesseget anyos/anyuka fele tessek itt egybonbon es kerjukmost mar ne takaritsanak helyettunk (eleve ha mar ott laktatok esanyos meg elt akkormierthagytatok?) es ennyi. Ha hoztak sutiket tovabbra is es ti elfigadtatokakkor sajna szivas mert tenyleg vehetikugy hogy akkor majd most ti is segiteni fogtok nekik.
De miertnem vagy oszinte veluk. Ok ha indulsz nagybevasarlasra es megkerdez3d nekik mit hozz vagy netan van egseb amiben magadtol is segitenel nekik (de miert is ha anyosod mar par eve halott es elvileg neked/nektek utana megis ok mit adtak???). De kotelesseged termeszetesen nincs es ha unod az emlegetest egyszeruen mond meg, hogy csokolom eva neni de en ugy erzem nem kellene annyit emlegetni az anyosom, mert reg nem el mar es en se vagyok a maguk lanya csak egy regi szomszedasszonyuk menye. Ha ezutan is emlegetik a segitseget akkor megint kell mondani, hogy eddigis magamtol segitettem de ha tovabb emlegetik akkor nem fogok jonni, hiszen ott a lanyuk jarjon segiteni az. Aztan ha ezen fwlhaborodnak akkor orulhetsz mar tobbet szoba se kell allnod majd veluk es egy gonddal kevesebb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!