Miért van mindig ennyi baj a sógornőkkel?

Én is sokszor megkérdeztem a sorstól, hogy miért "áldott" meg ilyen sógornővel amilyet "kaptam" a férjem által.

Van az úgy, hogy bármit teszel, bárhogy barmilyen kedves legyél is, nem fognak megszeretni. Vagy csak addig szeretnek, amíg olyan vagy amilyennek ő akar. Velem ez történt. Amíg csak igeneltem és kedves voltam, megdicsértem hogy milyen csinos, semmi gond nem volt. Csak amikor elvárásokat is támasztottam felé mint embertől, mint felnőttől miszerint vállaljon magáért felelősséget. Tegyen meg dolgokat, ne mástól várja a kiszolgálást. Mert egy ideig el lehet viselni, de egy idő után elege lesz az embernek abból, hogy nincsenek rá tekintettel vagy cselédnek tekint mindenkit maga körül (a sógornő) és bizony mindenki ellenség aki ellent mond neki és ahogy én is: felnőttként próbáltam kezelni. Na ebben semelyik családtag nem volt partner, de abban partnerek mai napig, hogy sógornőmnek el van nézve hogy engem semmibe néz, nem is létezek. A saját testvérével is ezt csinálja azóta, hogy 1szer nemet mondott neki tavaly. Anyósom ezekben a dolgokban támogatja és körül ugrálja. Kiszolgálja. Sosem kellett egy poharat sem elmosnia. Sosem vonták kérdőre egy gonosz tette miatt sem. Közben nekünk rengetegszer mondta anyós, főképp nekem, hogy pl: dicsérd meg hogy fain a barátja! - úgy hogy sógornő engem akkor már levegőnek nézett a fent emlitett okok miatt. Na meg azért dicsérjem meg, mert anyósom szerint jó pasija van? Vagy a: "Kínáljátok meg!" (amikor főztünk) - sóginő lecseszett minket amikor véletlenül (mert nem tudtuk) majdnem ettünk a fagyijából, hogy ne merjünk enni belőle.

Későn jöttem rá, hogy neki szinjáték minden kapcsolata. A családjában a fene nagy szeretet az anyja felé, a neten a külvilágnak mutatott fene nagy szeretet a kutyájuk felé, aki felett én sírtam amikor haldoklott és ő fejét is elfordította a kutyáról! Nem ment oda akkor sem amikor nem volt ott senki. Nem indok, hogy mert ott voltam és azért nem ment hozzá oda! Ebből látszódik mennyire gonosz és volt pofája utána kiposztolni hogy mennyire szerette! Ez volt a pillanat amikor rájöttem, hogy semmi érzés nincs a lelkében! Nulla, zero...

Minden amit tesz hazugság, végtelenül nárcisztikus. Amennyire jóban akartam lenni, annyira megvetem. Szánalmasnak tartom mint embert, akinek ha az anyja nem lenne, felkopna az álla mert életképtelen és nem a munkahelyi dolgozásról beszélek.... S mindezt azért mondom, mert rászolgált.

Én is sajnálom, hogy ez az igazság.

Mert a hugicák betegesen féltékenyek hogy a bátyus most más vkit jobban szeret mint őket. Ezért.

Érdekes én nagyon jól vagyok a tesom feleségével, de a férjem huga borzalmasan akaszkodó, ö akar lenni mindig a központba .

Amikor féltékenység van vmelyik részről ott kezdődik a baj.

Van sogornős kalandom bőven. Amikor jegyesek voltunk szinte sehova se tudtunk elmenni ugy hogy a huga ne akart volna jönni velunk.

Akkor is a huga az ölébe ölt , folyton a nyakán lógott, és körberajongta amikor náluk voltunk.

Nem mondtam semmit de akkor pofára estem amikor azt híresztelte anyosóméknak hogy én nem szeretem őt.

A férjem leállította és tudta hogy ez kitaláció hisz a születésnapján és egyébb alkalommal mindig én voltam az aki bőkezű ajándékkal kedveskedett.

Tehát hiába vagy jó vkihez aki féltékeny rád, vagy irigy, bármennyire kedves vagy hozzá keresni fog ellened vmit.

Tehát aki a féltékeny azt kell leállítani , legyen az tesód, gyereked, anyád, feleséget. Mert a féltékenység MANIPULÁL.