Miért ilyen velem a férjem családja? Miért utálnak ha előtte minden jó volt?

Szemben élünk egymással anyósomékkal és a sógornőmmel aki még otthon él.

Eleinte nagyon jó volt a kapcsolatom velük. A sógornőm 10 évvel fiatalabb, segítettem neki az érettségiben, nyelvizsgazni, meg a fősuliban is, sokszor vizsgákra tanulni. Ez a jó viszony addig volt, míg én is úgymond "ráértem". Jött az esküvőnk, utána szinte azonnal sikerült a baba, és már nem értünk rá koncertekre menni, és megismertem az "igazi oldaluk" .

De se az esküvőnek, se a gyereknek nem örültek annyira. Aztán jött egyik megjegyzés után a másik. Anyós átváltott okoskodóvá, parancsoló lett. Mindenben azt akarta hogy úgy legyen minden, ahogy ő akarja. A sógornőm meg kb meg volt sértődve, hogy mi éljük a felnőtt életünket és ő meg még gyerek.

Ekkor jöttem rá, hogy ő azt hogy nincsenek barátai, pasija ezt velünk kompenzálja, mert mindig vittük mindenhová. (ő utált ki mindenkit maga mellől sajnos)

Megszületett a kisfiúnk és borzalmasan ellenséges lett mindenki, mert mi máshogy akartuk nevelni a kicsit, mint ahogy ők elvárták. Már nem volt időm heti szinten süteménnyel megvendégelni őket ha átjöttek, nem voltam ott a bulikban a sógornőmmel. Kb azt várták hogy megyek ugyanúgy mindent csinálni a sógornőmmel míg lepasszolom anyósomnak a picit. (aki mellesleg nem támogatott se a szoptatásban, se abban, hogy a gyereknek énekelni, mesélni kell, foglalkozni vele, nem csak járókába tenni meg semmi se jó szerinte amit csinálok).

Aztán nemrég volt egy esküvő (egyik ismerősünknek) amire nem mentünk el, mert a fiam beteg lett, lázas volt, foga is jött. A sógornőm persze pukkadt, hogy ő egyedül lesz ott. Anyósek azt fújták, hogy legalább a férjem menjen el egyedül, szerintük kell neki a kikapcsolódás. Mi kettesben/hármasban csinálunk programokat, de olyat ami családi, meg figyelembe vesszük a babát is.

Aztán este kaptam egy hosszú ocsároló üzenetet, ami rólam és a férjemről szólt. Véletlenül elküldte nekem is a sógornőm, picit többet ivott.

Az egyetlen unokatesojának, akivel jóban van, neki részletezte mi a helyzet nálunk hogy én milyen nagyképű vagyok. Leszarom őket mióta a gyerek van, nem látom őket szívesen, pedig előtte mindig ott voltak. Nem fogadom meg anyós tanácsait, pedig neki már van tapasztalata, és hogy rá kellene bízom a gyereket és mehetnénk mindenfelé. Meg h rájöttek hogy én más vagyok mint ők és anyósék se bírnak egyáltalán. De sajnos a férjem szeret de milyen jó lenne ha szétmennénk de ez idő kérdése.. A férjemmel elolvastuk és fel voltunk háborodva.. Ezután közöltük velük hogy ez undorító dolog, amit művelnek. És kb nekik állt feljebb hogy minden az én hibám, hogy ilyen vagyok. És hogy ez van nyeljem le.

Szerintetek? Vannak ilyenek máshol is?

Úgy döntöttünk a férjemmel hogy elköltözünk, mert ez amúgy is, ha lesz több gyerek aktuális lett volna,de így biztosan.

Mit lehet tenni egy ilyen családdal? Miért bántanak engem?