Jogosan sértődött meg a sógornőm?

Nem, nem jogosan. Nem értem az emberek miért ragaszkodnak olyan formalitásokhoz mint a következő ajándék alkalmakra. Vannak helyzetek mikor kimarad, ilyen az élet. Ha nagybácsi vagy amúgy se a keresztapaságon kellene lovagolni. Úgy értem hogy ha a testvéred gyerekéről van szó akkor más a helyzet mert ígyis úgyis nagybácsi vagy, és ettől lehet egy jó kapcsolatod az unokaöcséddel ha akarjátok. Függetlenül a keresztszülőségtől. Ha nem akkor úgyse fog kialakulni. Ezt nem lehet erőltetni ajándékokkal.

Ebben a történetben az a legjobb, hogy a végén mondtad el a lényeget. Te otthon sem voltál a keresztelő idején, tehát nem vagy keresztszülő. Sok papot láttam, sok dologra képesek a pénzért, de hogy a keresztszülő ne legyen ott a keresztelésen, olyat még nem. Nem vagy keresztszülő. Nagybácsi vagy, akit egyáltalán nem érdekel a gyerek, amihez persze jogod van. De lehet a szüleit ugyanúgy bántja az érdeklődés hiánya, mint a pénz elmaradása....

Jaj, elnézést, rosszul olvastam, ott voltál a keresztelőn, elnézést. Visszavonom az előző hozzászólást.

Na... A mi sztorink: az én sógornőm egy álomvilágba élő, anyagias szuka. Tőlünk 200 km-re élnek (szerencsére). Van három gyerek, a harmadik már csak a férje miatt lett,hátha fiú lesz (az lett). Mióta a gyerekei megvannak, rendre elvárta mindenkitől a szűk családban hogy az Ő gyerekei névnapjára, szülinapjára állandóan ajándékokat kapjanak, fel legyenek köszöntve, miegymás + karácsony, mikulás. Na most eme igényét a férjem az exével kiekegítette rendre, bár állandó konfliktusok közepette. Nem értettek ezzel egyet, de mert a sógornő "elvárta", ezért hát persze egész évben másból se álltak, csak a három gyerekre költeni. Karácsony anyagi csőddel volt egyenlő. Férjem az exel szétmentek. Mikor mi megismerkedtünk, döbbenten néztem, mikor jött a karácsony és a sógornő adta le mindenkinek a listát, melyik gyerek mit kér karácsonyra, kisnyugdíjas nagyinak is írt listát. Plusz hogy aztán jön majd nevnap és arra mit vár az xy gyerek. Nem hittem a szememnek. Én ezzel egyáltalán nem ertettem egyet, még egy-két evig ez így ment, aztán elkezdtuk ezt a szokást szépen kikoptatni. Az elvel magával sem értünk egyet, és ezt anyagilag se lehet bírni. Vegyen a, gyerekeinek amit akar, ha neki ennyire fontos akkor otthon családilag majd azt és úgy ünnepelnek amit akarnak, de másoktól ezt ne várja el. Minden xarral el vannak halmozva a gyerekek, a lakás, a szobájuk egy feldúlt játékraktár. A gyerekek ehhez lettek szoktatva és "elvárják" az ajándékot... Nekünk most születik babánk, nagyon hosszú volt és küzdelmes volt az út idáig, végül külföldön jártunk sikerrel. Anyagilag igen megterhelő volt, volt hova költeni egyébként is a pénzünket és pont nem az ő gyerekei meg a hulye nevnap volt a prioritás. Most meg hogy végre kisbabánk lesz, mondanom nem kell, hogy a saját kis családunk a prioritás és oda pakoljuk a pénzt hogy ami kell, az meglegyen mire jön a picúr. Pont beültetés után jött rgy telefon kedves sógornőtől (miután elvertunk 1 milliót a lombikra), amiben férjemnek sérelmezte, hogy nem veszünk mostanában a gyerekeknek semmit és hogy ez miért van, mert a gyerekek várják! WTF? Na ez már a pofátlanság teteje volt. Aztán a férjem elmagyarázta neki úgy ahogy, vagy felfogta, vagy nem. Azt szeretném hozzá tenni, hogy ők még egyszer sem jártak nálunk, mert nekik messze vagyunk... Csak mi voltunk náluk. Anyósom azt mondta azért, mert sógornőmnek meghívótt kell küldeni, addig ő nem megy sehova. Na mondtam area aztán várhat! Egy családban evidens és magától értetődő hogy megyek és meglatogatom alkalmanként a családtagokat, felhivom otthon vagytok e, elmennénk, stb. Nehogy már bárónét is játszon mert a fene megeszi. A férjem báttya egyébként egyáltalán nem keresi a ferjem társaságát, ha a párom nem hívja fel, sógorom nem keresi a ferjem. Ide nem jönnek, 30 km-re lévő mamáig jön a kocsijuk, de mar hozzánk nem tudnak tovább gurulni sógornőm azt mondta mikor szóvá tettem neki, hogy az már túl messze van. Mondtam pont olyan messze mint ti nekünk ide, khm... Még egyszer nem hívott fel, hogy egyébként hogy vagyunk, hogy van a oici, minden rendben van e, garantálom a Mi gyerekünkkel nem fog vergődni (mondjuk nem is kell, nálunk ez nem elvárt). A mi nevelési elveink nem egyeznek azzal az övékével, mi még véletlen se akarjuk a gyereket arra nevelni hogy egy tárgyias világban nőjön fel és bunkó hulye gyerek módjára mindenkitől várja el majd hogy ajándékokkal halmozza el. Nálunk is van gyerek a családban, és ő sincs mindennel el halmozva, van is értékrendje a gyereknek. Most húsvétkor arra nem volt képes a sógorom, hogy elhozza a fiát locsolkodni. Elvittük a mamához a locsoló ajándékot, de megköszönni nem sikerült. A tavalyit megettük, már mint a csokit, mert akkor se jöttek. Ennyire se képesek, de amúgy meg a kölyköknek mindent elvárnának a másik oldalról. Na hát van az hogy NEM.